KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/december
FILMFŐISKOLA
• Vitray Tamás: Lázadni vagy beilleszkedni? Beszélgetés művész-tanárokkal
• Sipos Júlia: Nem kíváncsiak rád igazán Beszélgetés volt hallgatókkal

• Kézdi-Kovács Zsolt: Töredék egy filmrendezőről Gábor Pál halálára
• Szemadám György: Egy mitikus filmtabló A szurámi vár legendája
• György Péter: Rossz közérzet a filmszínházban Filmgiccs
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Olmi diszkrét bája Velence
• Létay Vera: Nemzedékek árnyjátéka Locarno

• Takács Ferenc: A kudarc igézete John Huston, a Kézműves
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Elek Judit: A bengáli vándor Satyajit Ray
• N. N.: Satyajit Ray filmjei
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: A misszió
• Schubert Gusztáv: A város és a kutyák
• Tamás Amaryllis: Sem fedél, sem törvény
• Szemadám György: A szerelem és magány játékai
• Tamás Amaryllis: Lavardin felügyelő
• Faragó Zsuzsa: Szívfájdalom
• Báron György: Férfiak
• Hirsch Tibor: Pinocchio
• Gáti Péter: Asztal öt személyre
KÖNYV
• Faragó Vilmos: A szavak megőrzött jelentése
KRÓNIKA
• K. K. I. : Elment egy filmográfus
• N. N.: Bob Fosse (1925–1987)

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Játékháború

Hungler Tímea

A karácsonynál csak a születésnap nagyobb kínszenvedés egy játék életében. Az elsőkből utolsók lehetnek, a szuperkedvenc az ágyról az ágy alá kerülhet vagy ami még rosszabb, a láda mélyére.

Egy szép napon Woody-cowboy pozíciója is meginog. Az áldás egy Buzz nevű csillagharcos személyében éri, aki nem elég, hogy felhúzható, de még lézerkardja is van. Az egyetlen gond vele, hogy komoly identitászavarokkal küszködik: elhiszi, hogy az űrből érkezett.

Az elektromos ketyerék, a tündérszőke lencsibaba, a pihe-puha plüssbarik élükön a műanyag targoncával csodálattal adóznak a távol-keleti sorozatgyártás eme díszpéldányának, így szegény Woody nem csupán a gazdája Andy, de a játékok előtt is sokat veszít tekintélyéből.

Adott még filmünkben az agresszor szomszéd fiú Sid, aki aprít, alágyújt, köpköd, karokat tépdes ki, hogy azokat lábakkal pótolja; a játékok szemében ő a rettegett ellenpélda, bizonyíték arra, hogy a világot nem csak Andyk népesítik be.

Woody és Buzz a véletlen folytán Sid karmai közé keveredik; köszönhetően az átélt ijedelmeknek, valamint egy tévéreklámnak, melyből Buzz értesülvén a tajwani fröccsöntés rejtelmeiről végre ráébred többedmagára, barátokká válnak, így a céljuk is közös lesz: visszakerülni a játék-paradicsomba vagyis Andy szobájába.

És hogy milyen tanulságokkal szolgál ez a háromdimenziós kompjutertechnikával megalkotott Walt Disney szuperprodukció? Csak annyival, amit a néző, ha örökifjú mindig is sejtett: a játékoknak lelke van, méghozzá nem is akármekkora.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/04 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=239