KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/november
• Szilágyi Ákos: Az emberiség beavatási halála Áldozat
• Báron György: Temetetlen zsarnok Vezeklés
• Reményi József Tamás: Holt idő Hosszú búcsúzások
• N. N.: B. Nagy László-emlékek
• Ágh Attila: A demokrácia iskolája Két választás Magyarországon
• Bikácsy Gergely: Hamueső Az utolsó kézirat
• Fáber András: Deviánsok a turul határán Hol volt, hol nem volt
• Koltai Tamás: Almáskert Érzékeny búcsú a fejedelemtől
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Szitakötőn Felső-Szavojában Annecy
• Létay Vera: Súlytalansági állapot München

• Antal István: Maya királynő Potré Maya Derenről
LÁTTUK MÉG
• Gazdag Gyula: Az én kis falum
• Nagy Zsolt: A halott Ember levelei
• Schubert Gusztáv: A Pókasszony csókja
• Vida János Kvintus: Keselyűket nem temetnek naponta
• Szemadám György: A Beverly Hills-i zsaru
• Schreiber László: A Kék Lovag kalandjai
• Gáti Péter: Ász
• Nagy Zsolt: A szél harcosai
VIDEÓ
• Kovács András Bálint: Alternatív videózás – itthon

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Katonadolog

Lajta Gábor

 

Nem tigrisképű náci hóhért, hanem egy tejfelesszájú egyetemista közkatonát ejt foglyul egy szintén kölyökképű orosz baka. Majd – foglyát szélnek eresztve – sodródik tovább a hadszíntéren. A film, amelynek „életképek a háborúból” lehetne az alcíme, stílusváltást jelez.

Az eposzi vagy drámai hangvétel helyett egy újabban felbukkanó alkotómódszer a szovjet háborús filmekben a kisrealizmus, amely a környezet és az emberek jellemzésére egyaránt vonatkozik. A film készítői ügyelnek arra, hogy a háttérben mindig történjék valami, s a kamera is sokszor elkalandozik, kitart egy víztócsán, békán vagy éppen egy kismacskán. A hősök, ha végső soron nemes érzelmek dobogtatják is szívüket, gyarló mivoltukban jelennek meg; rengeteget köpködnek, csúnyán beszélnek s általában tétovábbak, darabosabbak, mint ahogy azt megszoktuk.

Kérdés, hogy használ-e mindez a filmnek. Így, belső erő híján nem. Ez a játék- és filmstílus már eredeti amerikai formájában sem volt mindig meggyőző. Hiába játszanak tehetségesen a Katonadolog színészei, hiába a biztos, egyenletes kamerakezelés, a csinált valóság repedt burokként válik le a háborús közhelyekről.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/07 43. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7042