KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/november
• Szilágyi Ákos: Az emberiség beavatási halála Áldozat
• Báron György: Temetetlen zsarnok Vezeklés
• Reményi József Tamás: Holt idő Hosszú búcsúzások
• N. N.: B. Nagy László-emlékek
• Ágh Attila: A demokrácia iskolája Két választás Magyarországon
• Bikácsy Gergely: Hamueső Az utolsó kézirat
• Fáber András: Deviánsok a turul határán Hol volt, hol nem volt
• Koltai Tamás: Almáskert Érzékeny búcsú a fejedelemtől
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Szitakötőn Felső-Szavojában Annecy
• Létay Vera: Súlytalansági állapot München

• Antal István: Maya királynő Potré Maya Derenről
LÁTTUK MÉG
• Gazdag Gyula: Az én kis falum
• Nagy Zsolt: A halott Ember levelei
• Schubert Gusztáv: A Pókasszony csókja
• Vida János Kvintus: Keselyűket nem temetnek naponta
• Szemadám György: A Beverly Hills-i zsaru
• Schreiber László: A Kék Lovag kalandjai
• Gáti Péter: Ász
• Nagy Zsolt: A szél harcosai
VIDEÓ
• Kovács András Bálint: Alternatív videózás – itthon

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Prof. Kuruzsló

Greskovits Béla

 

Ez a film nem méltó figyelmünkre. Értéktelen giccs. Meglepőnek egyvalamit találhatunk benne: azt, hogy a közelmúlt Lengyelországában készítették.

Mert mégiscsak meghökkentő látni, hogy míg a hetvenes évek végén érlelődő krízisben filmművészek (Wajdát, Zanussit, Kawalerowiczot említhetnénk) érvényes alkotások emlékezetes sorában szóltak felelősségérzetükről és szorongásukról, Jerzy Hoffman (olyan szuper- és nosztalgiafilmek rendezője, mint a nemrég nálunk is bemutatott Áradat és A leprás nő), azon fáradozott, hogy filmje búzavirágszemű boltoslányát boldog párrá boronálja össze egy makulátlanra sikált jellemű ifjú gróffal. És, nehogy a finnyás nagyúri família kivetnivalót találjon a frigyben, még azt is „kiderítette”, hogy a boltoskisasszony a háború előtti Lengyelország legjobb sebészorvosának lánya. A „kuruzslóé”, aki feleségétől s a világ által megbántottan egy istenhátamögötti faluban csodadoktorkodik.

Ilyen és ehhez hasonló ízetlenségekből: szenvelgő nagytotálokból, szekérderéknyi piros rózsából s a szentimentális mélypontokon fülünkbe bugyborékoltatott édeskés muzsikából áll a film.

Nem egyszerűen a giccs iránti ellenszenv, hanem kínos feszélyezettség lesz úrrá rajtunk, amint „meseautót” látunk suhanni a lengyel tájak szomorú sarán.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/10 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6625