KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/november
• Szilágyi Ákos: Az emberiség beavatási halála Áldozat
• Báron György: Temetetlen zsarnok Vezeklés
• Reményi József Tamás: Holt idő Hosszú búcsúzások
• N. N.: B. Nagy László-emlékek
• Ágh Attila: A demokrácia iskolája Két választás Magyarországon
• Bikácsy Gergely: Hamueső Az utolsó kézirat
• Fáber András: Deviánsok a turul határán Hol volt, hol nem volt
• Koltai Tamás: Almáskert Érzékeny búcsú a fejedelemtől
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Szitakötőn Felső-Szavojában Annecy
• Létay Vera: Súlytalansági állapot München

• Antal István: Maya királynő Potré Maya Derenről
LÁTTUK MÉG
• Gazdag Gyula: Az én kis falum
• Nagy Zsolt: A halott Ember levelei
• Schubert Gusztáv: A Pókasszony csókja
• Vida János Kvintus: Keselyűket nem temetnek naponta
• Szemadám György: A Beverly Hills-i zsaru
• Schreiber László: A Kék Lovag kalandjai
• Gáti Péter: Ász
• Nagy Zsolt: A szél harcosai
VIDEÓ
• Kovács András Bálint: Alternatív videózás – itthon

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ellenséges terület

Köves Gábor

 

Szeptember 11. után Hollywood kapkodva retusált és dobozolt, s miközben átsatírozott minden filmkockát, amin feltűntek a WTC tornyai, és elhalasztotta valamennyi világégéssel és terrortámadással rémisztgető/stimuláló akciófilmjének premierjét, egy füst alatt megkezdte a katonai helytállás opusainak csatasorba rendezését. Az Ellenséges terület, amely a „hérosz a harcmezőn”-típusú mozik első darabja, csak afféle bemelegítés az igazi nagyágyúk, Mel Gibson (We Were Soldiers) és Ridley Scott (Black Hawk Down) történelemórája előtt. Minthogy ambícióit tekintve filmünk – mely John Milius zászlólengető akciómoziját, Az Intruderek támadását idézi – nem több A szökevény háborús variánsánál, hiba lenne értékeit mással, mint a szórakoztatás mércéjével mérni. Tiszta sor, ez a film nem végződhet másképp, mint a bajnok győzelmével. Aki ezzel megbékélve nem sétál ki a moziból, nyilván abban bízik, hogy ha már megint valami hazug képregénnyel etetik, legalább lesz min a körmét rágnia vagy jóízűeket csettintenie. Az elvárások sikeres leszállítása után egyetlen lényegi kérdés marad: mihez asszisztálunk? Egy emberire maszkírozott hős élet-halál harcához vagy egy hollywoodi sportoló téli akadályversenyéhez? Rossz hír: B válasz. John Moore reklámfilmrendezőnek semmije sincs, amivel két látványosra vágott jelenet közben kitöltené a filmjét. A még szimpatikusnak se mondható Owen Wilson fapofával vágtat a fagyott tájban, Gene Hackman pedig rutinosan feszít egyenruhájában, és megelégszik, mert ide ez is jó, egy korábbi filmjéből hozott fintorral.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/02 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2466