KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/november
• Szilágyi Ákos: Az emberiség beavatási halála Áldozat
• Báron György: Temetetlen zsarnok Vezeklés
• Reményi József Tamás: Holt idő Hosszú búcsúzások
• N. N.: B. Nagy László-emlékek
• Ágh Attila: A demokrácia iskolája Két választás Magyarországon
• Bikácsy Gergely: Hamueső Az utolsó kézirat
• Fáber András: Deviánsok a turul határán Hol volt, hol nem volt
• Koltai Tamás: Almáskert Érzékeny búcsú a fejedelemtől
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Szitakötőn Felső-Szavojában Annecy
• Létay Vera: Súlytalansági állapot München

• Antal István: Maya királynő Potré Maya Derenről
LÁTTUK MÉG
• Gazdag Gyula: Az én kis falum
• Nagy Zsolt: A halott Ember levelei
• Schubert Gusztáv: A Pókasszony csókja
• Vida János Kvintus: Keselyűket nem temetnek naponta
• Szemadám György: A Beverly Hills-i zsaru
• Schreiber László: A Kék Lovag kalandjai
• Gáti Péter: Ász
• Nagy Zsolt: A szél harcosai
VIDEÓ
• Kovács András Bálint: Alternatív videózás – itthon

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Álomcsapda

Kovács Marcell

 

Mint egy kényelmes, karácsonyi piacra szánt best of válogatás, úgy szemezget a leghatásosabb Stephen King-motívumokból az Álomcsapda sztorija. A paranormális tehetséggel megáldott négy gyermekkori barát rendes éves találkozóját tartja az indián varázseszközökkel feldíszített erdei házikóban; rejtélyes betűszavakat rajzolnak a párás ablaküvegre, miközben odakint tombol a hóvihar. A jó hangulatnak egy futótűzként terjedő, roppant kellemetlen bélféreg-járvány, és a katonaság karantén-intézkedései vetnek véget. A közegészségügyi probléma azután a földi életet fenyegető, apokaliptikus veszedelemmé nő, amikor a világűrből érkező, alakváltó megszállók felfedik valódi arcukat.

A fordulatos történetben az önismétlésre hajlamos rémmesegyáros saját művei mellett idegen forrásból is szép számmal találni idézetet. Az Állj mellém!-Gonosz-Ragyogás-Végítélet-történetváz Carpenter Dologjából, Ferrara katonai támaszponton játszódó Testrablók-változatából és a Nyolcadik utas a halálból kölcsönzött elemekkel egészül ki. Az összetartó férfitársaságban a meleg-pánikot zavarosan megjelenítő erősen fallikus, nyálkás ivadékok pedig mintha Cronenberg szexuális iszony szülte szörnyetegei volnának. Még az Apokalipszis most háborúskodásba belebolondult Kurtz ezredese is beköszön, de rá már tényleg alig jut idő. Több mint két óra is kevésnek bizonyul a cselekményszálak között vadul ugrándozó és közben műfajt is többször váltó filmnek témái kibontásához. Az epizódszerűen építkező forgatókönyv a Stephen King nagyregényeinek megfilmesítésénél már bevált rövid tévésorozat formájában valószínűleg jobban érvényesülne.

Az idegenek invázióját egészen más felfogásban, a hit kalandjaként elmesélő Jelekéhez meglepően hasonló, optimista befejezésben külső segítséggel végül sikerül elhárítani a veszélyt. Ott a Mindenhatótól érkezik a támogatás, az Álomcsapdában egy szellemi sérült fiúcska bőrébe bújt rivális űrlény a megmentő. Mindegy, a lényeg, hogy nem vagyunk egyedül.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/06 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2348