KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/november
• Szilágyi Ákos: Az emberiség beavatási halála Áldozat
• Báron György: Temetetlen zsarnok Vezeklés
• Reményi József Tamás: Holt idő Hosszú búcsúzások
• N. N.: B. Nagy László-emlékek
• Ágh Attila: A demokrácia iskolája Két választás Magyarországon
• Bikácsy Gergely: Hamueső Az utolsó kézirat
• Fáber András: Deviánsok a turul határán Hol volt, hol nem volt
• Koltai Tamás: Almáskert Érzékeny búcsú a fejedelemtől
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Szitakötőn Felső-Szavojában Annecy
• Létay Vera: Súlytalansági állapot München

• Antal István: Maya királynő Potré Maya Derenről
LÁTTUK MÉG
• Gazdag Gyula: Az én kis falum
• Nagy Zsolt: A halott Ember levelei
• Schubert Gusztáv: A Pókasszony csókja
• Vida János Kvintus: Keselyűket nem temetnek naponta
• Szemadám György: A Beverly Hills-i zsaru
• Schreiber László: A Kék Lovag kalandjai
• Gáti Péter: Ász
• Nagy Zsolt: A szél harcosai
VIDEÓ
• Kovács András Bálint: Alternatív videózás – itthon

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ízlés szerint fűszerezve

Vincze Teréz

Quanto basta – olasz-brazil, 2018. Rendezte: Francesco Falaschi. Írta: Filippo Bologna, Ugo Chiti és Federico Sperindei. Kép: Stefano Falivene. Zene: Paolo Vivaldi. Szereplők: Vinicio Marchioni (Arturo), Luigi Fedele (Guido), Valeria Solarino (Anna), Mirko Frezza (Marione). Gyártó: Gullane / Notorious Pictures / Verdeoro. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 92 perc.

 

Az Ízlés szerint fűszerezve megálmodói minden bizonnyal az „esőember a konyhában” szlogennel adták el az ötletet a producernek, aki pontosan meg is kapta azt, amit ígértek neki. Szívhez szóló, humanista történetet arról, hogy a börtönviselt embernek is lehet aranyból a szíve, és az Aspergerrel élőknek is joga van teljes életet élni, amiben talán éppen azok lehetnek leginkább segítségükre, akik saját sebeik miatt különösképpen megértik őket.

Adjuk még ehhez az olasz konyhaművészet és a napfényes Toszkána látványát, és készen is van a tökéletes nyári kertmozi-program.

A dühkezelési problémái miatt a börtönt is megjárt szuperséfet büntetése részeként közmunkára kötelezik, így kerül egy különféle mentális problémákkal küzdő fiatalokkal foglalkozó intézet főzőtanfolyamának élére. Michelin-csillagjai ellenére igen szimpatikus az élet- és szakácsfilozófiája: a világnak egy tökéletes paradicsomszószos spagettira van szüksége, és nem mondjuk csokiszószban úszó pisztrángra. Nem mindenki osztja a véleményét az új konyhában: például Guido, az aspergeres fiú, aki pompás menükről álmodik, és szinte bármilyen ételről megmondja kóstolás alapján, milyen összetevőket használtak az elkészítéséhez. A korrupt külvilág elől a problémás fiatalok megmentésébe menekülő szociális munkás, Anna közreműködésével Guido elindul az ifjú tehetségek felfedezését szolgáló főzőversenyen, ahol némi vonakodás után – nagyszerűségét és arany szívét újra igazolván – a sztárséf lesz a mentora.

Minden van tehát, mi egy szórakoztató filmhez kell: kulináris látványosság, tehetségkutató-versenyes izgalmak, sztárséfek közötti szakmai vetélkedés, generációkon átívelő mester-tanítvány viszonyok, a másság elfogadásának szívmelengető és humanista epizódjai, a nézői érzelmeket jókor és jó irányba kalauzoló zenei aláfestés, valamint jól adagolt madártávlati képek a csodás Toszkánáról. Kellemesen és kulturáltan fog szórakozni, ki e filmet választja egy nyárestén. Saját nemében szinte hibátlan, de nem fog hosszan tartó nyomot hagyni maga után.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/08 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13772