KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/november
• Szilágyi Ákos: Az emberiség beavatási halála Áldozat
• Báron György: Temetetlen zsarnok Vezeklés
• Reményi József Tamás: Holt idő Hosszú búcsúzások
• N. N.: B. Nagy László-emlékek
• Ágh Attila: A demokrácia iskolája Két választás Magyarországon
• Bikácsy Gergely: Hamueső Az utolsó kézirat
• Fáber András: Deviánsok a turul határán Hol volt, hol nem volt
• Koltai Tamás: Almáskert Érzékeny búcsú a fejedelemtől
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Szitakötőn Felső-Szavojában Annecy
• Létay Vera: Súlytalansági állapot München

• Antal István: Maya királynő Potré Maya Derenről
LÁTTUK MÉG
• Gazdag Gyula: Az én kis falum
• Nagy Zsolt: A halott Ember levelei
• Schubert Gusztáv: A Pókasszony csókja
• Vida János Kvintus: Keselyűket nem temetnek naponta
• Szemadám György: A Beverly Hills-i zsaru
• Schreiber László: A Kék Lovag kalandjai
• Gáti Péter: Ász
• Nagy Zsolt: A szél harcosai
VIDEÓ
• Kovács András Bálint: Alternatív videózás – itthon

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Bérgyilkos Mary

Pápai Zsolt

Proud Mary – amerikai, 2018. Rendezte: Babak Najafi. Szereplők: Taraji P. Henson, Billy Brown, Danny Glover. Forgalmazó: Sony. 90 perc.

 

Voltaképp nem is olyan rossz ötlet: elkészíteni a Leon, a profi kortársi blaxploitation-imitációját, mégpedig a nemek fordított leosztásával, bérgyilkosnővel és kissráccal. A Bérgyilkos Mary azonban az alapkoncepcióján túl semmi izgalmassággal nem szolgál, ha csak a klasszikus forgatókönyvírói direkciók gátlástalan semmibevételét jelentő megoldásokat nem tekintjük meglepetéseknek. Babak Najafi direktor középkategóriás akciózó (Támadás a Fehér Ház ellen 2.), akit a harci dobok hangja hoz csak lázba, a dramaturgiai finomhangolás nem érdekli, következésképpen a szituációk elrajzoltak a filmjében, az okok és okozatok sokszor érthetetlenek, a figurák motivációja pedig kifejtetlen, és egyáltalán: van valami perverzitás abban, hogy a hősnő megöl egy férfit, majd gondjaiba veszi áldozata gyerekét, hogy aztán, regimentnyi ember legyilkolása után, végül mosolyogva távozzon vele a nagyszabású fináléban. Közel kilencven éve hasonló alapsztorival dolgozott – és vallott kudarcot – a gengszterműfaj egyik szülőatyja, a többek között A közellenséget jegyző, kiváló William A. Wellman életműve egyik leggyengébb darabjában, a Hatchet Manben. A Bérgyilkos Mary azonban nem csak ezt a filmet idézi meg, hanem egész szakajtónyi gengszterklasszikust, A Keresztapától kezdve A közellenségig (lásd például az Oidipusz-konfliktust és a leszámolást a pótapával). Miután a cselekmény fordulatai idővel egyre érdektelenebbek, a rejtvényfejtés izgalmát csupán az intertextek helyének detektálása jelentheti a néző számára. Pusztán emiatt viszont nem érdemes megnézni a filmet.

Extrák: Kisfilmek a Bérgyilkos Mary megszületéséről.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/07 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13729