KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/november
• Szilágyi Ákos: Az emberiség beavatási halála Áldozat
• Báron György: Temetetlen zsarnok Vezeklés
• Reményi József Tamás: Holt idő Hosszú búcsúzások
• N. N.: B. Nagy László-emlékek
• Ágh Attila: A demokrácia iskolája Két választás Magyarországon
• Bikácsy Gergely: Hamueső Az utolsó kézirat
• Fáber András: Deviánsok a turul határán Hol volt, hol nem volt
• Koltai Tamás: Almáskert Érzékeny búcsú a fejedelemtől
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Szitakötőn Felső-Szavojában Annecy
• Létay Vera: Súlytalansági állapot München

• Antal István: Maya királynő Potré Maya Derenről
LÁTTUK MÉG
• Gazdag Gyula: Az én kis falum
• Nagy Zsolt: A halott Ember levelei
• Schubert Gusztáv: A Pókasszony csókja
• Vida János Kvintus: Keselyűket nem temetnek naponta
• Szemadám György: A Beverly Hills-i zsaru
• Schreiber László: A Kék Lovag kalandjai
• Gáti Péter: Ász
• Nagy Zsolt: A szél harcosai
VIDEÓ
• Kovács András Bálint: Alternatív videózás – itthon

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Dobolj ha tudsz!

Alföldi Nóra

Zvijezda je roden – szerb, 2009. Rendezte és írta: Vanja Kovaćević. Kép: Pablo Ferro Zivanović. Szereplők: Vanja Kovačević, Marija Jovanović, Aleksandra Sisić, Miloš Popović. Gyártó: Intermedia Network. Forgalmazó: Odeon. Feliratos. 75 perc.

 

Egyesek szerint a dobos a bandában nagyjából ugyanaz, mint egy hangmérnök a forgatáson; hátul megbújva adja az alapzajt a műremekhez. Vanja Kovačević szerb rendező nem hangmérnök ugyan, de valamiért előszeretettel lógatja bele saját szakemberét vagy éppen annak bundás puskamikrofonját képkivágataiba, jelezvén, hogy dokumentumfilmje mögött mégiscsak áll egy stáb. Jó tudni ezt, mert mind kezdeményezése, mind filmje frusztrálóan minimalista koncepció mentén építkezik: a Dobolj, ha tudsz című 75 perces szösszenete arról mesél, hogyan rakott össze egy Decemberist tribute-bandát, valamint tanult meg a nulláról dobolni ennyi idő alatt. Csinálj filmet, csinálj zenét – mint a mellékelt ábra is mutatja, manapság ennek nem kell nagy feneket keríteni, az eszközök hozzáférhetőek, a laptop-táskában ott a stúdió (és a vágószoba), a zsebben ott a kamera, a nyersanyag korlátlan, próbateremnek jó a hangszigetelt lakás is. Ráadásul napjainkban sokkal menőbb dolog kisközönség előtt exkluzív szeretet-koncerteket adni, mint elérhetetlen olümposzi istenként stadionokban ugrálni.

Kovačević ki is használja ezt a szerény hozzáállást, szorgosan követi projektjének fejlődéstörténetét, házistatívjára szerelt kamerájával gondosan rögzíti a próbafolyamatokat és saját küzdelmét a hangszeren. Rockumentary-jét eközben jó tempóban, klasszikus vonalvezetéssel (a banda megálmodásától a mindent eldöntő, feszültséggel teli első fellépésig) szervezi, anyagát alkalmanként telefonos felvételekkel egészíti ki. A Dobolj, ha tudsz mindazonáltal ízig-vérig barkácsmunka, a videómegosztóknak és közösségi portáloknak köszönhető do-it-yourself trend fénykorában majdhogynem túlzásnak tetszhet a szedett-vedettség bája, pár kattintást azonban mindenképpen megér.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/03 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10567