KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/október
• Székely Gabriella: Rab vagy, amíg... Napló szerelmeimnek
• Szabó Vilmos: Hit, illúziókkal Egykorszak naplója
• Szilágyi Ákos: Dínomdánom pestis idején Ivan Lapsin és a 30-as évek
• Kézdi-Kovács Zsolt: Paris vu par...
• Bikácsy Gergely: Hétköznapok és tengerek
• Kézdi-Kovács Zsolt: Az élet számomra mozgás Jegyzetek Max Ophülsről
• Mezei András: A megtest(ület)esült előítélet Az utolsó szó jogán
• Koltai Ágnes: Ifjabb Julien Sorel Malom a pokolban
• Lukácsy Sándor: Történelem a gangon Isten veletek, barátaim
• Koltai Tamás: Füles farka Szamárköhögés
• Schubert Gusztáv: Pesti ámokfutók Zuhanás közben
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Fellini visszatér Moszkva
• Kovács István: Cselekvő szemlélődés Beszélgetés Feliks Falk lengyel filmrendezővel
• Zsugán István: Kitárt raktárajtók Pesaro

• Zalán Vince: A lelkiismeretfurdalás már nem elég A téma
LÁTTUK MÉG
• Lukácsy Sándor: A Jávor
• Hegyi Gyula: Doktor Minorka Vidor nagy napja
• Hirsch Tibor: Most és mindörökké
• Nóvé Béla: Bounty
• Szemadám György: Antonieta
• Schreiber László: 48 óra
• Tamás Amaryllis: Cutter útja
• Gáti Péter: Kicsorbult tőr
• Sulykos Ilona: Vissza a jövőbe
• Justyák János: A szenvedély hatalma

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A nagymama unokája

Zsilka László

 

Senkit se tévesszen meg a szokványos történet. Nem az új környezetbe, a nagyvárosba került család beilleszkedéséről van itt szó igazából. Az örmény tájakról Leningrádba csöppent Dávid bűnt követ el, ha nem is a tételes jogba ütközőt. Az erkölcsi normákat sérti meg, szinte megbocsáthatatlanul. Árulója lesz egyetlen barátjának, annak a kislánynak, aki egyáltalán szóba áll vele új osztálytársai közül. A kislány is idegen még, a két kitaszított véd- és dacszövetséget köt egymással. Csakhogy Dávid nem nyugszik bele abba, hogy a többiek elutasítják közeledését. Teljes jogú tagja szeretne lenni a közösségnek: bármi áron. Hogy elnyerje a többiek kegyét, kifecsegi pajtásnője féltve őrzött titkait. A kislányt az osztály megszégyeníti, kigúnyolja. Dávid rádöbben arra, hogy mit tett, bűntudat gyötri, vezekelni akar. Belefekszik egy jeges tóba és súlyos beteg lesz.

A rendező, Adolf Bergunker eddig a pontig remekül vezeti a cselekményt, a gyermekszereplők lélekrajza pedig egyenesen mesteri kézre vall. Ezért hat furcsának és erőszakoltnak a boldog vég, a minden-jóra-fordul befejezés. Motiválatlan és önkényes egy, a felépült Dávid vezérletével megvívott kosárlabda-mérkőzéssel feloldani a konfliktust. Mert néhány „csontnélküli” kosárral nincs elintézve semmi. Még akkor sincs, ha az elárult, a többi gyermektől különböző, és ezért a partvonalon túlra helyezett kislány is összeveri a tenyerét Dávid produkciója láttán.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/09 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7343