KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/október
• Székely Gabriella: Rab vagy, amíg... Napló szerelmeimnek
• Szabó Vilmos: Hit, illúziókkal Egykorszak naplója
• Szilágyi Ákos: Dínomdánom pestis idején Ivan Lapsin és a 30-as évek
• Kézdi-Kovács Zsolt: Paris vu par...
• Bikácsy Gergely: Hétköznapok és tengerek
• Kézdi-Kovács Zsolt: Az élet számomra mozgás Jegyzetek Max Ophülsről
• Mezei András: A megtest(ület)esült előítélet Az utolsó szó jogán
• Koltai Ágnes: Ifjabb Julien Sorel Malom a pokolban
• Lukácsy Sándor: Történelem a gangon Isten veletek, barátaim
• Koltai Tamás: Füles farka Szamárköhögés
• Schubert Gusztáv: Pesti ámokfutók Zuhanás közben
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Fellini visszatér Moszkva
• Kovács István: Cselekvő szemlélődés Beszélgetés Feliks Falk lengyel filmrendezővel
• Zsugán István: Kitárt raktárajtók Pesaro

• Zalán Vince: A lelkiismeretfurdalás már nem elég A téma
LÁTTUK MÉG
• Lukácsy Sándor: A Jávor
• Hegyi Gyula: Doktor Minorka Vidor nagy napja
• Hirsch Tibor: Most és mindörökké
• Nóvé Béla: Bounty
• Szemadám György: Antonieta
• Schreiber László: 48 óra
• Tamás Amaryllis: Cutter útja
• Gáti Péter: Kicsorbult tőr
• Sulykos Ilona: Vissza a jövőbe
• Justyák János: A szenvedély hatalma

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Berkes Ildikó: Kurosawa Akira

Kelemen Sándor

Ha japán film – akkor Kuroszava. Ő az, aki elsőként eszünkbe ötlik, s nemcsak a filmbarátok vannak ezzel így, hanem azok is, akikben egészen halványan dereng a japán film – szamurájharakiri – Kuroszava asszociációs lánc, vagyis azok a nézők, akiknek valami rémlett, amikor az Örökmozgó vetíteni kezdte a Kuroszava-Álmokat, és jegyet vettek „erre a Kuroszavára” (átírási variánsok tucatjai bizonyítják a mester honi ismertségét), aztán vagy szabadkozva somfordáltak ki a negyedik álom közepe táján, vagy ottmarasztalta őket az idős rendező intellektuális csűrcsavaroktól mentes, hol idillien szép, hol nyomasztóan szép, hol túl szép képekben megkomponált világféltése.

Berkes Ildikó könyve igényes részletességgel, sok-sok adattal, a szükséges háttérinformációkat (a japán gazdasági-társadalmi helyzet, a kulturális tradíciók, a japán film, a Kuroszava életében bekövetkezett fordulatok vázlatát) sem nélkülözve „mondja fel” nekünk, amit Kuroszaváról „tudni kell”.

Szerzőnk sajnos szinte mindvégig megmarad annál a szerkesztési elvnél, hogy a kronologikusan felsorolt filmek rövid cselekményváza után „lefordítva” megkapjuk a film mondandóját, amely tankönyvízű általánosságok (úgymint Kuroszava „nyugati” vonása: individualizmusa; Kuroszava „japánsága”: viszonya a tradíciókhoz; Kuroszava „dosztojevszkijisége”: „Kuroszava univerzalitása” stb.) koordinátái mentén helyezkedik el. („A Véres trón festői eszközökkel fejezi ki azt a filozófiai dilemmát, miszerint az önmegvalósításhoz ambíció szükséges, az pedig gonoszsághoz vihet, és szembefordítja az embert embertársaival”. „A modern társadalomban oly sokat emlegetett farkastörvények uralkodnak, ennek következményét látjuk a Ran hősein”) Alaptételekben, kulcsmondatokban kapjuk a megfejtést. („Itt is megfogalmazódik Kuroszava művészetének alaptétele: az önmagunkhoz vezető út a legnehezebb, de az egyetlen út, amely igazolni tudja az életet.”)

Nem kétséges, ezekről is szó van, és egy film valóban összefoglalható akár egyetlen, frappáns, filozofikus mondattal is, de lehet, hogy a közbülső állomások érdekesebbek, mint maga az igazság, miközben a műnek a rárakódott értelmezési sablonok ellenére önmagában is meg kell állnia – még a Kuroszava-szakértő Donald Richie mankói nélkül is. Hiszen a mű igazi szellemi tartalma a befogadóval való találkozáskor elevenedik meg. Ezt a randevút titkolta el előlünk Berkes Ildikó, az ő személyes találkozását Kuroszava művészetével. Enélkül pedig hiába a sok fa, mégsem látjuk az erdőt, és innen eredhet az egész könyvet átható túlzott objektivitás (személytelenség?), a filmek élettelenül hevernek a súlyos igazságok alatt. A szakirodalom felkutatása, feldolgozása, az ezzel járó munka értékelendő, de nem közelíthetünk szinte kizárólag ezeken keresztül a filmekhez, hisz úgysem ott rejlik a kulcs. Ahogy azt Kuroszava egy földije még a XVII. sz. tájékán mondogatta: „S a lélek? Felhők közt keresd, milyen a madár lábnyoma.”

Még egy apró megjegyzés: hiányoljuk a képeket.

Mindezen mord sorok ellenére: csak üdvözölni lehet a Filmintézet Filmkultúra-könyvek sorozatát a honi filmes könyvkiadás szűk esztendeiben, és remélhetőleg Berkes Ildikó következő munkája – ne felejtsük el, ő írta A western kiváló könyvét –, a szerzőhöz közelebb álló témát dolgoz majd fel, a tőle megszokott színvonalon.

 

BERKES ILDIKÓ: KUROSAWA AKIRA. MAGYAR FILMINTÉZET, 1991. 149 OLDAL.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/06 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=495