KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/október
• Székely Gabriella: Rab vagy, amíg... Napló szerelmeimnek
• Szabó Vilmos: Hit, illúziókkal Egykorszak naplója
• Szilágyi Ákos: Dínomdánom pestis idején Ivan Lapsin és a 30-as évek
• Kézdi-Kovács Zsolt: Paris vu par...
• Bikácsy Gergely: Hétköznapok és tengerek
• Kézdi-Kovács Zsolt: Az élet számomra mozgás Jegyzetek Max Ophülsről
• Mezei András: A megtest(ület)esült előítélet Az utolsó szó jogán
• Koltai Ágnes: Ifjabb Julien Sorel Malom a pokolban
• Lukácsy Sándor: Történelem a gangon Isten veletek, barátaim
• Koltai Tamás: Füles farka Szamárköhögés
• Schubert Gusztáv: Pesti ámokfutók Zuhanás közben
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Fellini visszatér Moszkva
• Kovács István: Cselekvő szemlélődés Beszélgetés Feliks Falk lengyel filmrendezővel
• Zsugán István: Kitárt raktárajtók Pesaro

• Zalán Vince: A lelkiismeretfurdalás már nem elég A téma
LÁTTUK MÉG
• Lukácsy Sándor: A Jávor
• Hegyi Gyula: Doktor Minorka Vidor nagy napja
• Hirsch Tibor: Most és mindörökké
• Nóvé Béla: Bounty
• Szemadám György: Antonieta
• Schreiber László: 48 óra
• Tamás Amaryllis: Cutter útja
• Gáti Péter: Kicsorbult tőr
• Sulykos Ilona: Vissza a jövőbe
• Justyák János: A szenvedély hatalma

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Törvényre törve

Sneé Péter

 

Kidüllesztett pocakjával, lomha, mackós járásával Steven Seagal gyermekkorunk kedvencére emlékeztet. És nemcsak gesztusai meg vonásai hasonlítanak Roger Moore-éra, szerepe is. A legfőbb igazságosztót kell alakítania, aki helyreállítja a rendet. Sajnos, az elmúlt évtizedekben tovább romlott a világ, míg elődje beérhette néhány jól irányzott, mosolygós ökölcsapással, mert elég volt annyi a gonosz megregulázásához (s a csúf fiúknál őt is jobban ingerelték a szép lányok), addig a kilencvenes évek Sötét Angyala már különösebb szenteskedés nélkül űzi az embervadászat nemes passzióját.

A védtelen állatkák, valamint a gyöngébb nem oltalmára tör-zúz, gyilkol. Egy hulla megszokott, köznapi látvány néki, az autók és a berendezés csupán rongálni, csépelni valók. Vajon nyálukat csordítják-e az állandó mezítelenkedés miatt annyit háborgó szüzek, amikor ajkán gyöngéd, bujkáló félmosollyal térdben amputálja az egyik gonosztevő lábát, vagy hentesbárddal szögezi falnak a reá támadókat? Bármiként lett légyen, ő kell ide, nem vitás.

A virtus bajnoka csakugyan vonzó jelenség, vele szemben semmi esélye a drogos ördög-szállottjának. Történetük tehát szilárd tanulsággal szolgál és remek szórakozást nyújt. Úgy hatol agyunkba, akár a gyors mozdulattal belevágott, csavaros kis dugóhúzó, hősünk kedvelt koponyalékelője. Szép, humánus alkotás, köszönet érte.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/09 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4201