KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/október
• Székely Gabriella: Rab vagy, amíg... Napló szerelmeimnek
• Szabó Vilmos: Hit, illúziókkal Egykorszak naplója
• Szilágyi Ákos: Dínomdánom pestis idején Ivan Lapsin és a 30-as évek
• Kézdi-Kovács Zsolt: Paris vu par...
• Bikácsy Gergely: Hétköznapok és tengerek
• Kézdi-Kovács Zsolt: Az élet számomra mozgás Jegyzetek Max Ophülsről
• Mezei András: A megtest(ület)esült előítélet Az utolsó szó jogán
• Koltai Ágnes: Ifjabb Julien Sorel Malom a pokolban
• Lukácsy Sándor: Történelem a gangon Isten veletek, barátaim
• Koltai Tamás: Füles farka Szamárköhögés
• Schubert Gusztáv: Pesti ámokfutók Zuhanás közben
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Fellini visszatér Moszkva
• Kovács István: Cselekvő szemlélődés Beszélgetés Feliks Falk lengyel filmrendezővel
• Zsugán István: Kitárt raktárajtók Pesaro

• Zalán Vince: A lelkiismeretfurdalás már nem elég A téma
LÁTTUK MÉG
• Lukácsy Sándor: A Jávor
• Hegyi Gyula: Doktor Minorka Vidor nagy napja
• Hirsch Tibor: Most és mindörökké
• Nóvé Béla: Bounty
• Szemadám György: Antonieta
• Schreiber László: 48 óra
• Tamás Amaryllis: Cutter útja
• Gáti Péter: Kicsorbult tőr
• Sulykos Ilona: Vissza a jövőbe
• Justyák János: A szenvedély hatalma

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Most és akkor

Boros József

Ha valaki Melanie Griffithért és Demi Moore-ért menne a moziba, ne tegye: a stáblista becsapós, a két hölgy néhány percig látható a vásznon, helyettük aligtizenéves énjük szerepel. Ha valaki jó kis retrót remél, ne tegye: az 1970-es amerikai kisvárosokról itt szerezhető benyomások épp annyira eredetiek s felajzóak, amennyire a rock- és beat-korszakot követő rágógumizene darabjai (a filmben kivétel: a Free). A huszonöt évvel ezelőtti családok, nemtörődöm, bornírt, elvált, szerencsétlen anyák helyében néhány elnagyolt klisé-karikatúra, valamint egy bolyongó, természetszerűleg nemeslelkű mumus – ez a Gázlámpa-telep társadalmi miliője, amelyben négy kislány barátkozik egymással meg a beköszöntő serdülőkor lelki viszonyaival. Aki azonban felfedezőkedvű, lélekbúvár gyerekfilmet vár a Most és akkortól, ne tegye: a többször is elhangzó „Egy mindenkiért, mindenki egyért” feminizált jelmondatának jegyében igen ásatag dolgok történnek. (Pedig a szereplőválasztás gondos, a kislányok valamelyikéből akár új Jodie Foster is lehet.) A múlt emlékeinél csak a jelen keretjátéka ásatagabb, amint az immár felnőtt hölgyek életfilozófiával is rendelkeznek. Akkor már inkább maga a nosztalgia – akármilyen szinten is –, mint a nosztalgia értelmezése.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/08 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=322