Lucas-univerzum

Brian Jay Jones: George Lucas – Galaxisokon innen és túl Lázadóból uralkodó

Lázadóból uralkodó

Kránicz Bence

Új-Hollywoodi történettárként is hasznos Lucas-életrajz.

Új-Hollywoodról szórakoztató-ismeretterjesztő könyvet és filmtudományi értekezést írni egyként hálás és nehéz vállalkozás. Hálás, mert a hatvanas évek végétől bő évtizeden át tartó korszakban megváltozott Hollywood intézményrendszere és a szerzői alkotókhoz fűződő viszonya, ahogy változott a közönség összetétele, a bemutatás gyakorlata, bővült a filmek stíluskészlete és a műfaji fogalmazásmód szótára is. Mindez nemcsak a filmtudósokat tartja máig izgalomban, hanem a rajongók, mozilátogatók nem kis részét is, elvégre a „régi” és az „új” filmek közötti különbségeket ők is látják, márpedig a kortárs hollywoodi filmek még ma is jelentős mértékben támaszkodnak a negyven-ötvenéves eredményekre.

Ám azért nehéz mégis a korszak monográfusainak feladata, mert Új-Hollywoodról kis túlzással mindent megírtak már. Magyarul viszont a termésnek csak elenyésző része olvasható, abból is sok minden elavult: John Baxter Steven Spielberg-életrajza például több mint 20, a Mozi-fenegyerekek című kötet 35 éves kiadás. Nincs lefordítva Peter Biskind méltán klasszikusnak nevezhető, rendkívül szórakoztató alapműve, az Easy Riders, Raging Bulls. A tengerentúlon is frissen megjelent Lucas-életrajz tehát a magyar olvasónak még hasznosabb lehet, mint az amerikainak: nem pusztán a rendező karrierútjának kimerítő története, hanem egy példátlanul izgalmas filmtörténeti időszak mélyebb megértését is segíti.

Ahogy a Spielbergről szóló Baxter-könyv, úgy Brian Jay Jones Lucas-biográfiája sem hivatalos életrajz, vagyis az alany nem nyilatkozott a szerzőnek. A kérdés így az, mi rajzolódik ki George Lucasról régebbi interjúk és újságcikkek, a begyűjthető tényanyag és néhány ismerősével, alkotótársával (például az első két Star Wars-film producerével, Gary Kurtzcal) folytatott beszélgetések alapján. Jones kutatása kétségkívül alapos és kiterjedt, kivált a Lucas ifjúkoráról és egyetemi éveiről közölt ismeretek miatt ásott mélyre az archívumokban. A Star Warsszal összefonódó karriert áttekintő fejezetekben pedig a szerzőnek elképesztő információmennyiséget kellett feldolgoznia és megszűrnie, amit becsülettel elvégzett. A vaskos, jegyzetekkel együtt bő 600 oldalas könyv nagyjából a felétől kissé egysíkúvá válik, amiről az egyszerű, kronológiára építő szerkezet tehet. Igaz, ez az áttetsző struktúra és a könnyen érthető, egyszerű nyelvezet segít abban, hogy a laikus olvasók – sejthetően főként Star Wars-rajongók – is végig követni tudják a szöveget.

Jones elvétve, akkor is csak utalásszerűen elemzi Lucas életművét esztétikai szempontból. Tényekre alapoz, de a filmekről beszél, mivel Lucas magánügyeiről és egyéni karrierértelmezéséről a szerző érthető okokból kevesebbet tudhatott meg. Árulkodó, hogy a Lucas-filmek története elsősorban technológiatörténetként, másodsorban üzleti machinációk jegyzeteként rajzolódik ki. Noha Jonestól távol áll, hogy nyíltan leírjon ilyesmiket, sajátos Lucas-interpretációja azért átsejlik abból, hogy miről ír, márpedig elsősorban a Star Wars-filmek eladásáról és a Lucas számára mindennél fontosabb technológiai innovációkról – az ILM trükkstúdióról, a THX hangrendszerről, a digitális filmezésről – szól a könyv. Egy ilyen rejtőzködő, visszafogottan nyilatkozó alkotó esetében talán valóban személyes beszélgetésekre lett volna szükség a legfontosabb kérdés megválaszolásához: hogyan változott, miként maradt önazonos az a művész, aki lázadó kísérleti filmesből lett ijesztően nagy gazdasági hatalom birtokosa? Miről szólna a beszélgetés a radikálisan establishment-ellenes, fiatal Lucas és a kis túlzással városokat irányító, a játékfigurákat már a következő film története előtt kitaláló, mai Lucas között?

Ezekre a kérdésekre nem kapunk választ, mert a szerző, helyesen, nem bocsátkozik pszichológiai fejtegetésekbe. Ezeket a titkokat, reflexiókat George Lucas megőrzi magának. Minden egyéb bizonyára kiderül róla Jones olvasmányos életrajzából, és mivel Lucas pályája Coppoláét vagy Spielbergét is keresztezte, új-hollywoodi történettárként is hasznos a kötet. A hazai kiadás impozáns, noha a magyar változat nem tökéletes: egyaránt van példa remek fordítói ötletekre (Varró Attila leleményei közé tartozik a „játékonyság” vagy az „afrikajancsi”) és szerkesztői figyelmetlenségekre (lásd az „egyezség” szó vagy a képregényszerző Carl Barks nevének következetes elírását).

Bookline Könyvek, 2017

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2018/02 14-15. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13538

Cikk értékelése:

szavazat: 1 átlag: 1