Magyar Műhely

Gondolj rám

Az utolsó pillanatban

Kolozsi László

Kern András egy halálos beteg orvosról készített vígjátékot. Pontosabban arról, hogy élni jó, és szeretetre méltó emberként élni még jobb.

Elisabeth Kübler-Ross a haldoklás öt pszichológia fázisát írta le a hatvanas évek végén megjelent alapművében. Az első stádium az elutasításé, mikor is a beteg nem fogadja el a diagnózist, a második a dühé, amikor felteszi a kérdést, miért éppen velem történt meg, és dühös mindenkire, a harmadik az alkudozásé, a negyedik a depresszióé, az ötödik a belenyugvásé, az elfogadásé. Kern András filmje, a Gondolj rám, mintha nem csak a hollywoodi struktúra szerint tagozódna, de a stádiumok szerint is.

Az első stádiumban a felső középosztály életét élő orvos észleli betegségét, és hevesen tiltakozik ellene. E bővérű, a miliőben és az alakokban egyaránt hiteles vacsora-jelenetben tűnik fel először a film legélettelibb, legőszintébb szereplője, az orvos anyja (Elekes Emma). A koros anyák, jiddise mámék minden rigolyáját pontosan megjelenítő ősz dáma: az ő mondatai rendkívül elevenek (a háttérben ott sejlik a forgatókönyvíró, Vámos Miklós remek könyve az Anya csak egy van). Ekkor ismerni meg a másik igazán hús-vér szereplőt, az apóst, aki régi sérelmeket hadar (Rajhona Ádám), olyan folyékonyan komcsizik, mint egy jobbos politikus, és a szolidan szép feleséget, a családjogi bírónőt (Eszenyi Enikő).

A dramaturgia szabályok követésében eminens romantikus komédia első fordulópontja akkor következik be, amikor a doktor komoly elhatározásra jut: nem akarja úgy végezni, mint a vacsorán emlegetett apja, őt ne sirassa meg senki, ezért úgy dönt, élete hátralevő idejében megutáltatja magát. Kollégai és felesége hamarosan már vérét is vennék, de nem lehet igazán elégedett a sikerrel, mert eljön a haldoklás harmadik és negyedik stádiuma. Az alkudozás során már megtartana magának néhány szívének kedves embert. A depresszió pedig egy nyolcadik kerületi körfolyosós bérház kietlen ágybérletében éri.

Az ötödik stádium, melynek bekövetkeztét igencsak sürgeti, elmarad, mintha az, akivel alkudozott, nem tartotta volna be ígéretét. A kiszámítható, ugyanakkor a filmet új lehetőségekkel feltöltő csavar, a csodás gyógyulás, sajnos olyan későn jön, mint hősünk ráébredése arra, hogyan is kellene élnie.

A haldoklást mutató filmek nagy divatjának idején a Gondolj rám lehetett volna az Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni magyar változata – mondjuk – de inkább lett egy olyan Csók, anyu verzió (Rózsa János filmje is közeli rokon, ahogy az orvosok és a mellékszereplők okán a Jóban-rosszban sorozat is), aminek főszereplője egy haldokló.

Vagyis magában az ötletben több volt, mint amit a kivitelezés során beletettek. Pontosabban, amit beletett Kern, mint rendező, és mint színész. A dramaturgiai szempontból túl későn beillesztett csodás fordulatnak köszönhetően nem marad elég idő arra, hogy orvosunk kigyógyuljon élete tehetetlenségéből. Nem marad elég idő arra, hogy ne monológokban fejtse ki – kihangosodó gondolatai rendre önirónikusak és önreflexívek –, hogy a házasság, a munka, valójában már terhek voltak, melyeket akaratlan tett le: mindennek a cselekményből kellene kiderülnie, nem a főhős ködbe szúrt lamentálásából.

A vígjátéki sémát követő mű tehát épp ott nem halad a hollywoodi vonalon, ahol a legjobban a kéne: a főhős motivációnak ábrázolásban. A slendrián és flegma főhős egy rá nagyon is jellemző alkotásba kerül, és ott komótosan botorkál, néha feleslegesen sok időt töltve a kopott vakolatok, lépcsőházak szemlélésével. Persze mindezt az olyan beköpések, mint, „ha évente száznegyvenezer válás van, akkor csak lehet abban valami jó”, valamint az, hogy a mellékszerepekre is olyan nagy rutinnal rendelkező, a komédiát jól érző színészek kerültek, mint Liptai Klaudia, Náray Erika, Elek Ferenc, abszolút megbocsáthatóvá teszik. (Ámbár azonnal eszünkbe juthat, a magyar vígjáték virágkorában, a hatvanas években mindez evidens volt.)

Ha a jellemváltozás nem is kifejtett, ha nincs is igazi spiritusz, kraft ebben a hősben, Borlai doktorban, azért nagyon lehet szeretni. Már az elején a szívünkbe zárjuk, amikor keserűen, szarkasztikusan nyilatkozik egy betegről: mert ismerős ez az úr. Ilyen egy magyar orvos, ilyen egy magyar hős. És nem csak a hőst, hanem a várost, Budapestet is szerethetővé, szerethetőbbé teszi ez a korántsem tökéletes, de kétségtelenül szórakoztató film.

GONDOLJ RÁM – magyar, 2015. Rendezte: Kern András. Írta: Vámos Miklós. Kép: Ragályi Elemér. Zene: Presser Gábor. Vágó: Kornis Anna. Producer: Szekeres Dénes. Szereplők: Kern András, Eszenyi Enikő, Majsai-Nyilas Tünde, Szilasi Blanka, Rajhona Ádám. Gyártó: Inzert44. Forgalmazó: A Company Hungary. 100 perc.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2016/02 29-30. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12582

Cikk értékelése:

szavazat: 17 átlag: 4.76