KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/szeptember
• N. N.: Körkérdés Film és képzőművészet
• N. N.: Film és képzőművészet
• György Péter: A klasszikus avantgardtól a videóig
• Gerő György: Film
• Kovács András Bálint: Alkalmi dialógus a kép-telen filmről
• Lajta Gábor: Alkalmi dialógus a kép-telen filmről
• Peternák Miklós: A vetített pék
• Szemadám György: Hüpnosz avagy a mértéktelenség csábítása
• Lajta Gábor: Francis Bacon és a tértől sebzett test
• Beke László: Film Möbius-szalagra Erdély Miklós munkásságáról
• Antal István: A film és képzőművészt kapcsolatáról Beszélgetés Erdély Miklóssal
• Révész László: Műfény paletta
• Forgács Éva: Kamera és képkeret Beszélgetés operatőrökkel
• N. N.: A film és képzőművészet kapcsolatáról a Filmvilágban

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Másnaposok

Baski Sándor

Hangover – amerikai, 2009. Rendezte: Todd Phillips. Írta: Jon Lucas és Scott Moore. Kép: Lawrence Sher. Zene: Christophe Beck. Szereplők: Bradley Cooper (Phil Wenneck), Zach Galifianakis (Alan Garner), Ed Helms (Stu Price), Heather Graham (Jade), Jeffrey Tambor (Sid Garner). Gyártó: BenderSpink / Green Hat / Legendary. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 100 perc.

 

Eric Berne pszichológus főművében, az Emberi játszmákban felsorolja az alapvető férfibeszélgetés-típusokat, és bár konkrétan nem említi, biztosak lehetünk benne, hogy az „úgy berúgtam múlt éjjel, hogy semmire sem emlékszem” kezdetű diskurzus is egy népszerű, minden földrészen gyakorolt rítus, amely éppen egyidős az alkohol feltalálásával. A játszma célja, hogy a résztvevő felek egymásra licitálva bizonygassák, hogy mennyire jól érezték magukat az elmúlt éjszaka, az emlékmozaikok kollektív összeillesztgetése pedig segít elmélyíteni az ivócimborák közti macsó kötelékeket.

Hálás dolog erről a profán aktusról filmet forgatni, lévén, hogy a hasonló élményekkel felvértezett közönség maximálisan bele tudja képzelni magát a szereplők helyzetébe. A Másnaposok nem is nagyon tesz mást, mint a mindenki által ismert alapszituációt, a komédia szabályainak megfelelően, végletekig viszi. Hőseink, akik egy legénybúcsú ürügyén érkeznek Las Vegas-ba, a másnapi macskajajos ébredést követően nem csupán gyanús külsérelmi nyomokat találnak magukon – ebben még semmi rendkívüli nem lenne –, de egy tigrist is a fürdőszobában, és egy csecsemőt a szekrényben, miközben kiderül, hogy a vőlegénynek nyoma veszett.

A cselekmény előrehaladtával egyre abszurdabb részletek derülnek ki az elmúlt éjszaka történéseivel kapcsolatban, és minekutána a néző sem tud többet, mint a szerepelők, az erdőből kivezető információmorzsák felcsipegetése legalább annyira izgalmas, mint amennyire vicces maga a nyomozás. A Másnaposok három főszereplőjéből kettő humoristaként kezdte (Ed Helms, Zach Galifianakis), így a poénok időzítésével sincs gond, az pedig hogy ezek jó része politikailag inkorrekt és/vagy altesti irányultságú, az alapszituáció ismeretében teljességgel érthető, sőt indokolható. A fináléban aztán a szereplők visszatérnek a konformista, polgári életükhöz, a Las Vegas-i éjszaka dionüszoszi extázisa pedig megmarad szórakoztató férfianekdotának – ugyanez a sors vár a filmre is.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/07 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9874