KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/szeptember
• N. N.: Körkérdés Film és képzőművészet
• N. N.: Film és képzőművészet
• György Péter: A klasszikus avantgardtól a videóig
• Gerő György: Film
• Kovács András Bálint: Alkalmi dialógus a kép-telen filmről
• Lajta Gábor: Alkalmi dialógus a kép-telen filmről
• Peternák Miklós: A vetített pék
• Szemadám György: Hüpnosz avagy a mértéktelenség csábítása
• Lajta Gábor: Francis Bacon és a tértől sebzett test
• Beke László: Film Möbius-szalagra Erdély Miklós munkásságáról
• Antal István: A film és képzőművészt kapcsolatáról Beszélgetés Erdély Miklóssal
• Révész László: Műfény paletta
• Forgács Éva: Kamera és képkeret Beszélgetés operatőrökkel
• N. N.: A film és képzőművészet kapcsolatáról a Filmvilágban

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Casper

Takács Ferenc

A Spielberg-féle produkciós nagyüzem szerelőszalagjáról ezúttal egy kedves kis gyerekfilm-giccs került le. Kísértethistóriát látunk, kísértetkastéllyal (gaudis-szecessziós építmény, igen hatásos), pénzsóvár kincsvadász felnőttekkel (ld. gonosz boszorka és Tsa), megözvegyült ábrándos kísértet-pszichológus papával és hasonlókkal. De itt vannak a kísértetekben megtestesülő másság elől fejvesztve menekülő eldurvult lelkű és szorongásos átlagamerikaiak és velük szemben – egyébként klasszikus spielbergi motívumként (E. T.) – a kísértet-másságot a gyermeki romlatlanság és őszinteség jegyében elfogadni képes őszinte és romlatlan gyermekek, elsősorban Kate, a film kis hősnője, aki végül valósággal beleszeret a film kis kísértethősébe, Casperbe, a kísértetkastély lakójába.

Történnek azután apróbb-nagyobb könnyfacsaró csodák, ideiglenes feltámadások (amíg – lévén gyerekekről szó – éjfél helyett tízet nem üt az óra) és hasonlók; még Dr. Harvey is képes néhány szót váltani halott feleségével, Kate mamájával arról, hogy mit is kell reggelire adni az ekkora gyereknek és viselhet-e már bikinit a kislány. Mindez igen fifikásan megcsinálva, kitűnő díszletek között, a játékfilm-karakterek közé hitelesen és mulatságosan keveredő, remekül komputer-animált kísértetekkel folyik, nagyjából a klasszikus Disney-nagyrajzfilmek intellektuális színvonalán és érzületi szintjén. Gyerekeknek és a Százegy kiskutyát szívesen megkönnyező felnőtteknek ajánlható.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/09 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=959