KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/szeptember
• N. N.: Körkérdés Film és képzőművészet
• N. N.: Film és képzőművészet
• György Péter: A klasszikus avantgardtól a videóig
• Gerő György: Film
• Kovács András Bálint: Alkalmi dialógus a kép-telen filmről
• Lajta Gábor: Alkalmi dialógus a kép-telen filmről
• Peternák Miklós: A vetített pék
• Szemadám György: Hüpnosz avagy a mértéktelenség csábítása
• Lajta Gábor: Francis Bacon és a tértől sebzett test
• Beke László: Film Möbius-szalagra Erdély Miklós munkásságáról
• Antal István: A film és képzőművészt kapcsolatáról Beszélgetés Erdély Miklóssal
• Révész László: Műfény paletta
• Forgács Éva: Kamera és képkeret Beszélgetés operatőrökkel
• N. N.: A film és képzőművészet kapcsolatáról a Filmvilágban

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szótagrejtvény

Loránd Gábor

 

Nagyon rémes krimit; szándékozott rendezni Pawel Komorowski. Láttunk is idegborzoló hajszát a lépcsőházban, borotvával felhasított arcot, tenyeret, hallunk Tarzanénál velőtrázóbb sikolyokat ebben a bűnügyi szerelmi három-, sőt négyszög-történetben. Piotr, sebész főorvos, családapa (a Keresztesekből és a Mater Johannából jól ismert Mieczyslaw Voit alakítja), szerelmi viszonyt folytat Évával, aki ugyanabban a kórházban asszisztens. Felesége nem akar válni, viszont szeretője elhagyja egy fiatalabb férfiért. De amikor Évától névtelen levelekben egy zsaroló pénzt követel, és borotvával fenyegeti (hogy milyen okból, milyen alapon, nem tudjuk meg), a lány Piotrnál keres menedéket. A fenyegetések nem maradnak abba, a sikolyok szaporodnak, végül is, mire a rejtély (lesz néző, aki hamar rájön...) megoldódik, Éva bomlott aggyal mered a semmibe, Piotr pedig ajtaja előtt zokog.

Komorowski úgy nem talál a célba, hogy egy kicsit túllő rajta. Az unalom buktatóját (a krimire leselkedő egyik lehetséges veszély) sikerrel kerüli el – viszont talán az elszánt „izgatási” szándék az oka, hogy az izgalom nem mindig magából a történetből, annak ka-nyaraiból fakad, hanem gyakran külsődleges, hatásvadász fogások idézik elő; s a történet logikailag sem mindig hiteles. Tudatos, de nem igazán szerencsés lélektani-hiszterizáló műveletek kelepcéjébe lép fél lábbal a rendező. Azért csak fél lábbal, mert egy-egy pillanatra valamennyire magától a sztoritól is „izgulhat” a néző.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/10 47-48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8125