KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/szeptember
• N. N.: Körkérdés Film és képzőművészet
• N. N.: Film és képzőművészet
• György Péter: A klasszikus avantgardtól a videóig
• Gerő György: Film
• Kovács András Bálint: Alkalmi dialógus a kép-telen filmről
• Lajta Gábor: Alkalmi dialógus a kép-telen filmről
• Peternák Miklós: A vetített pék
• Szemadám György: Hüpnosz avagy a mértéktelenség csábítása
• Lajta Gábor: Francis Bacon és a tértől sebzett test
• Beke László: Film Möbius-szalagra Erdély Miklós munkásságáról
• Antal István: A film és képzőművészt kapcsolatáról Beszélgetés Erdély Miklóssal
• Révész László: Műfény paletta
• Forgács Éva: Kamera és képkeret Beszélgetés operatőrökkel
• N. N.: A film és képzőművészet kapcsolatáról a Filmvilágban

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tévémozi

Dalol a flotta

Molnár Gál Péter

 

Nem biztos, hogy amikor 1944 áprilisában a Metropolitanben Bernstein és Jerome Robbins bemutatják Fancy Free című balettjüket, majd a belőle készült musicalt ugyanez év decemberében az Adelphi Theatre-ben (On the Town A városban), a három kimenős matróz szerelmet kergető szabadnapját elmesélve elfelejtették volna a Dalol a flottát. Az 1936-os revüfilm Irving Berlin népszerű dallamaira épül és két sztárra, akik a harmincas évek végi musical-fellendülésben nagy szerepet vállaltak: Fred Astaire és Ginger Rogers. Az elegancia, a könnyedség és a nagy tánctudás, a kedvesség megtestesítői voltak, anélkül hogy bájkolódtak volna. Eszményi partnerekként szteppelték végig a harmincas évek zenés revüfilmjeit. Rogers itt egy táncos szórakozóhelyen dolgozik, ahová betéved kimenős matróztársaival Fred Astaire.

Astaire matróznak is elegáns alakjára rákopírozódik Jack Nicholson képe, aki az Utolsó szolgálatban elítélt matrózt kísér a börtönbe egy társával, de megszánva őt, szabad estét csinálnak neki, élvezendő még egyszer az élet kínálatait. Sorba rakva ez a három matróz-szabadnap-film: a Dalol a flotta ártatlan unalomelűző táncmámorától a zeneileg, táncilag, dramaturgiailag, gondolatilag magvasabb A városbanon át a megkeseredett szemléletű az Utolsó szolgálatig: kitetszik a nézők meseigény-változása, a szelíd szamárságtól a megemelt valóságon át a dokumentarista-gyanús igazságig.

Most, amikor az 1936-os táncos filmet újravetítik a televízióban – titkos sorozatként –, megkérdezhető volna, miért nem láthattuk még mindig A városban musical 1949-es megfilmesítését Gene Kelly, Frank Sinatra és Betty Garrett főszereplésével.

De a nagymamámnak is csak a Tolnai Világlapja régi példányai voltak meg.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/06 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7439