KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/szeptember
• N. N.: Körkérdés Film és képzőművészet
• N. N.: Film és képzőművészet
• György Péter: A klasszikus avantgardtól a videóig
• Gerő György: Film
• Kovács András Bálint: Alkalmi dialógus a kép-telen filmről
• Lajta Gábor: Alkalmi dialógus a kép-telen filmről
• Peternák Miklós: A vetített pék
• Szemadám György: Hüpnosz avagy a mértéktelenség csábítása
• Lajta Gábor: Francis Bacon és a tértől sebzett test
• Beke László: Film Möbius-szalagra Erdély Miklós munkásságáról
• Antal István: A film és képzőművészt kapcsolatáról Beszélgetés Erdély Miklóssal
• Révész László: Műfény paletta
• Forgács Éva: Kamera és képkeret Beszélgetés operatőrökkel
• N. N.: A film és képzőművészet kapcsolatáról a Filmvilágban

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Anna és a vámpír

Lajta Gábor

 

„Hogy a szocializmusban vámpír van – titok” – fejezte be okfejtését a nyomozást vezető kapitány, mikor létrehozták az „Anna” fedőnevű különleges csoportot egy többszörös gyilkos felkutatására.

1964-ben vagyunk, Katowicében, s egy valóban megtörtént, szörnyű gyilkosságsorozat földerítését kísérhetjük végig.

Mit kínál nekünk ebben a filmben Janusz Kidawa, akinek Bűnös életem című munkáját nemrég mutatták be a magyar mozikban? Kék ködökből előlépő, vámpír-mosolyú gyilkost, kontrasztként a tárgyilagos bűnügyi fényképezést idéző helyszíneléseket, szemcsés filmen, zötyögő kamerán át láttatva a vérrel bemocskolt hullákat. S elégikus nyomozói morfondírozásokat, amikre volt ok bőven, hisz hét évig nem került elő a „vámpír”.

Ez a sokféle stílus nem hátránya a filmnek. Sőt, a műfaji bizonytalanság egyenesen lényege. Talán 1981-ben, Lengyelországban még egy horror-krimit sem lehetett elkészíteni a nemzeti önvizsgálat nyomai nélkül?

„Meddig lehet dolgozni általános bizalmatlanságban?” – kérdezi önkínzón a nyomozó.

„Be kell vonnunk a társadalmat” – mondja a párttitkárnak.

„Ez veszélyes...” így tépelődnek a nagy, fényes asztal mellett.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/10 50-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6620