KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/szeptember
• N. N.: Körkérdés Film és képzőművészet
• N. N.: Film és képzőművészet
• György Péter: A klasszikus avantgardtól a videóig
• Gerő György: Film
• Kovács András Bálint: Alkalmi dialógus a kép-telen filmről
• Lajta Gábor: Alkalmi dialógus a kép-telen filmről
• Peternák Miklós: A vetített pék
• Szemadám György: Hüpnosz avagy a mértéktelenség csábítása
• Lajta Gábor: Francis Bacon és a tértől sebzett test
• Beke László: Film Möbius-szalagra Erdély Miklós munkásságáról
• Antal István: A film és képzőművészt kapcsolatáról Beszélgetés Erdély Miklóssal
• Révész László: Műfény paletta
• Forgács Éva: Kamera és képkeret Beszélgetés operatőrökkel
• N. N.: A film és képzőművészet kapcsolatáról a Filmvilágban

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Altatódal nászágyon

Gáti Péter

 

Luigi Pirandello, akinek elbeszélése nyomán készült a forgatókönyv, valószínűleg nem ismerne rá saját írására. Az elszegényedett nemesi család sarjainak – anya és fia – kiüresedett, fájdalmasan nevetséges létformája a filmbeli ábrázolásban elveszti társadalomkritikai élét. A hangsúly a nevetségességre, az anakronisztikus élet- és szemléletmód bornírtságára kerül. A rendezői adaptáció szerint kedvesen nevetségesek, ütődöttek ezek a figurák – a rátarti mama, a teszetosza szerelmes ifjú báró, a katonás, kellőképpen korlátolt és rámenős ügyvéd-sógor – az egész környezet, következésképp a cselekmény is. A szerelmi bonyodalom, mint vígjátéki konfliktusforrás nem túl eredeti, de ezen nincs sok időnk rágódni: Tonino Cervi fergeteges komédiát varázsol elénk, aminek könnyen megfejthető, de annál nehezebben megvalósítható titka az egységes stílus megteremtése iránti érzék. Blőd és groteszk vonásokat egyesítő világot teremt a rendező, s a pergő, üresjáratokat nem engedélyező filmritmushoz kitűnő partnerek a szerepüket tökéletesen megformáló komikusok. Különösen emlékezetes Vittorio Gassman – sokadik változatban is frenetikus hatással ábrázolt – ügyvédfigurája.

Remek vígjáték, amilyenből a hazai mozikínálat elbírna még számos, hasonlóan eredeti hangvételű alkotást.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/11 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6281