KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/szeptember
• N. N.: Körkérdés Film és képzőművészet
• N. N.: Film és képzőművészet
• György Péter: A klasszikus avantgardtól a videóig
• Gerő György: Film
• Kovács András Bálint: Alkalmi dialógus a kép-telen filmről
• Lajta Gábor: Alkalmi dialógus a kép-telen filmről
• Peternák Miklós: A vetített pék
• Szemadám György: Hüpnosz avagy a mértéktelenség csábítása
• Lajta Gábor: Francis Bacon és a tértől sebzett test
• Beke László: Film Möbius-szalagra Erdély Miklós munkásságáról
• Antal István: A film és képzőművészt kapcsolatáról Beszélgetés Erdély Miklóssal
• Révész László: Műfény paletta
• Forgács Éva: Kamera és képkeret Beszélgetés operatőrökkel
• N. N.: A film és képzőművészet kapcsolatáról a Filmvilágban

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bigyó felügyelő

Hungler Tímea

 

Hogy kicsoda Bigyó Felügyelő? Az amerikai szuperszonikus Pom-pom. Egy egész MÉH-lerakat, kacni a javából. Bámulatosan tudja változtatni az alakját (egyujjas kifordított bundakesztyű, papucs orrán pamutboly etc.). Boldogult úrfikorában rajzfilmfigura volt, amíg az amerikai filmipar mára már krónikusként diagnosztizálható remake láza ki nem tört rajta is, mint történt az sorstársával, a jobb napokat megélt Flinstone famíliával. Ugyan a Bigyó felügyelő klasszikus mesékhez méltóan (Grimm, Benedek Elek) a jó és a rossz harcát viszi vászonra, mindezt a vizuális effektusokban rejtőzködő brutalitásnak olyan vehemens alkalmazásával teszi, hogy az ifjúsági film kategóriába sorolt alkotás akár nyugodtan lehetne korhatáros is: továbbképzés gyermeklelkületű terroristáknak, terrorista hajlamú gyermekeknek.

A filmet elnézve némi nosztalgiával tekinthetünk Bagamérire (ki fagylaltját maga méri), itt bizony semmi tricikli, minden turbó-meghajtású, elsősorban maga a főhős, akit egy balesetet követően toldoz-foldoz össze a csúcstechnológia: a nyaka rugón jár, gólyalábakon közlekedik, az ujjai helyén öngyújtó meg kisolló..., tiszta horror... Ez a gyermekeknek szánt Robot-zsaru, avagy a pozitív hős száll szembe a Gonosszal nyolcvan kínos perc alatt, ami alatt a kritikus fejében a géntechnika kérdésein keresztül a terrorizmuson át az agressziónak a gyermeklélekre gyakorolt hatásáig bezárólag minden eszébe jut, kivéve az, hogy ifjúsági filmet lát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/10 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4608