KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/szeptember
• N. N.: Körkérdés Film és képzőművészet
• N. N.: Film és képzőművészet
• György Péter: A klasszikus avantgardtól a videóig
• Gerő György: Film
• Kovács András Bálint: Alkalmi dialógus a kép-telen filmről
• Lajta Gábor: Alkalmi dialógus a kép-telen filmről
• Peternák Miklós: A vetített pék
• Szemadám György: Hüpnosz avagy a mértéktelenség csábítása
• Lajta Gábor: Francis Bacon és a tértől sebzett test
• Beke László: Film Möbius-szalagra Erdély Miklós munkásságáról
• Antal István: A film és képzőművészt kapcsolatáról Beszélgetés Erdély Miklóssal
• Révész László: Műfény paletta
• Forgács Éva: Kamera és képkeret Beszélgetés operatőrökkel
• N. N.: A film és képzőművészet kapcsolatáról a Filmvilágban

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Donald Siegel (1912–1991)

N. N.

 

Don Siegel igazi B-szériás rendező volt. A szónak a régi hollywoodi értelmében, kézműves. Nem a „magas művészetet” választotta, hanem krimiket, akciófilmeket forgatott. Csakis egyedi darabokat készített, kínosan ügyelt arra, hogy filmjének minden beállítása eredeti legyen. Kedvenc figurája a flegma és ironikus kalandor először A nagy átverésben (1949) jelent meg, Robert Mitchum megformálásában. A Lázadás a 11-es cellában (1952) az amerikai börtönviszonyok nyugtalanító látlelete. A közellenség (1957) a gengszterfilm sémáit újította meg. A testtolvajok inváziója (1957) pedig egy fasisztoid falanszter látomásaként haladta meg a McCarthy-korszak tendenciózus fantasztikumát. A 70-es években új hőst talált magának Clint Eastwood személyében (Dirty Harry). A legendás B-szériás rendező meghalt, marad hát az új hollywoodi A-széria; a technika monstruózus unalma.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/09 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4190