Láttuk még

Arachnophobia

Szemadám György

Az Arachnophobia első néhány percében igen szép, helikopterről készült képsorokban gyönyörködhetünk, melyek Dél-Amerika hihetetlenül buja dzsungeléi, hatalmas folyói és vízesései fölött készültek. Ennyit a film érdemi részéről. Merthogy az ezt követő csaknem másfél órában aztán egy fantáziátlanul ijesztgető „szoft-horror” szemtanúi lehetünk csupán. E termék gyártói az emberekre támadó madarak, az idegen bolygóról származó legyőzhetetlen szörnyek és a gyilkos fehér cápa nyomába egy rémisztő pók-invázióval szándékoztak lépni, ám a végeredmény inkább csak tempótlan unalmával képes hatni ránk, kivéve persze azokat a nézőket, akiket „pók-fóbiával” vert meg a sors. Mert bizony a fentemlített bestiákhoz képest ez a Dél-Amerikából elszármazott pókszörny még akkor is igencsak szegényes eszköztárral rendelkezik, ha leszármazottainak, rokonainak és tanítványainak népes csapatát is beveti kaliforniai inváziójába. Ezen apró, szőrös rondaságok mintha csak arra lennének kitalálva, hogy megtestesíthessék a filmben látható, orvos papával, érző szívű mamával és két szabályszerű gyermekkel felszerelt polgári minta-család (Made in USA) kisszerű rettegéseit mindattól, ami nem az ő világukhoz tartozik. S bár ezen minta-emberek világa kissé távolabb áll tőlünk, mint a zabolátlan pókoké, nem tagadhatjuk meg az elismerést attól az elszántságtól, amellyel a heroikus harcot – igazi amerikaihoz méltón – vállalják. (Milyen jó horror-filmet lehetne csinálni ugyanezzel a családdal, akiknek mondjuk valamiért hosszabb időt kellene eltölteni az óbudai lakótelep egyik lakásában.) A film végén azt is megtudhatjuk, hogyan védekezhetünk támadó pókok ellen eredményesen, ha pincénkben bőséggel állnak rendelkezésünkre teli italospalackok.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1991/01 52. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4031

Cikk értékelése:

szavazat: 1053 átlag: 5.57