KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/szeptember
• N. N.: Körkérdés Film és képzőművészet
• N. N.: Film és képzőművészet
• György Péter: A klasszikus avantgardtól a videóig
• Gerő György: Film
• Kovács András Bálint: Alkalmi dialógus a kép-telen filmről
• Lajta Gábor: Alkalmi dialógus a kép-telen filmről
• Peternák Miklós: A vetített pék
• Szemadám György: Hüpnosz avagy a mértéktelenség csábítása
• Lajta Gábor: Francis Bacon és a tértől sebzett test
• Beke László: Film Möbius-szalagra Erdély Miklós munkásságáról
• Antal István: A film és képzőművészt kapcsolatáról Beszélgetés Erdély Miklóssal
• Révész László: Műfény paletta
• Forgács Éva: Kamera és képkeret Beszélgetés operatőrökkel
• N. N.: A film és képzőművészet kapcsolatáról a Filmvilágban

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az ember, aki túl keveset tudott

Békés Pál

 

Nincsen új a nap alatt. De nem is mindig szükséges. Vannak jól bevált sémák, melyek ügyes csavarással, szellemes aktualizálással és jó színészekkel ismét épkézláb mozivá, és ha a szerencse is a rendező mellé szegődik, sikerfilmmé gyúrhatók. Az ember, aki túl keveset tudott éppen ilyesfajta ötletre épít, a profi titkosszolgálatok mérkőzésébe véletlenül belekeveredett mit sem sejtő amatőr kliséjére.

Ezúttal Bill Murray-é, a kerekfejű és látványosan semmitmondó arcú komikusé a főszerep, ő játssza a derűs iowai surmót, aki saját születésnapját ünneplendő, beállít Londonban élő, sikeres öccséhez, hogy figyeljenek már őrá is egy kicsit. A sikeres öcsnek azonban éppen üzleti vacsorát kell abszolválnia, így azután kínjában befizeti az ünnepeltet egy tévévetélkedőbe, melyben a versenyzők egy élethű krimiben vehetnek részt. A véletlen valódi krimibe sodorja a szórakozásra vágyót – az orosz és az angol titkosszolgálatok háttérbe szorult vezetőinek közös akciójába: együttes erőfeszítéssel kívánják felrobbantani a Londonba érkező orosz miniszterelnököt és angol vendéglátóját, hogy így támasszák fel haló poraiból a hidegháborút, mely mindkettejük kenyerét jelentette. A mit sem sejtő iowai videótéka-tulajdonos pajkos tévévetélkedőben érzi magát, és a tékában kilóra fogyasztott bárgyú krimik modorában adja elő az érdesszívű bérgyilkos pengeagyú titkos ügynökkel és szívtipró playboyjal elegy figuráját, melyet jótékonyan színez az alap: az amerikai Közép-nyugatról szalajtott nem egészen nagyvárosias alkatú (más szóval enyhén bunkoid) balfácán. A jutalomjátékot jól játssza a jutalmazott. Az orosz népképviseletben előadott guggolóst, melyben duettet táncol a bombát rejtő Maruszja-babával, még emlegetni fogják táncos-komikus körökben. A film a blődli-kategória élvonalába tartozik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/06 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3740