KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/szeptember
• N. N.: Körkérdés Film és képzőművészet
• N. N.: Film és képzőművészet
• György Péter: A klasszikus avantgardtól a videóig
• Gerő György: Film
• Kovács András Bálint: Alkalmi dialógus a kép-telen filmről
• Lajta Gábor: Alkalmi dialógus a kép-telen filmről
• Peternák Miklós: A vetített pék
• Szemadám György: Hüpnosz avagy a mértéktelenség csábítása
• Lajta Gábor: Francis Bacon és a tértől sebzett test
• Beke László: Film Möbius-szalagra Erdély Miklós munkásságáról
• Antal István: A film és képzőművészt kapcsolatáról Beszélgetés Erdély Miklóssal
• Révész László: Műfény paletta
• Forgács Éva: Kamera és képkeret Beszélgetés operatőrökkel
• N. N.: A film és képzőművészet kapcsolatáról a Filmvilágban

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Angyali szemek

Tamás Amaryllis

 

A kivándorló magyar szülők gyermekeként Mexico Cityben született Luis Mandoki a Gaby és A gyönyör rabjai után – amelyeknek Koltai Lajos volt az operatőre – ismét a „jóság síró vágyát” kerülgeti, most a korszerűnek vélt akció-thriller műfajában.

Jennifer Lopez festetlen arccal, természetes gesztusokkal afféle kültelki zsaru-Jeanne d’Arcot alakít, hétköznapi közelségben a drogcsempészekkel, az aljassággal és a halállal, lévén – a nőiesnek éppen nem nevezhető – rendőrszakma élharcosa. James Caviezel derékba tört lélekkel, kisfiát, feleségét abszurd-ostobán elveszítve élőhalottként kóborol a világban, nehéz döntést hoz: „csakazértis” továbbgombolyítja sorsa fonalát, jócselekedeteket hajt végre érdemtelennek, érdemesnek egyaránt. Jámborságra ítéli magát.

Múltjuk, hiteles indítékuk folytonos önsajnálatba hajszolhatná őket, mindketten cinikus ember-torzóvá válhatnának, hiszen a szenvedés a létformájuk, ahol 24 óra 24-szer 60 percnyi lidércnyomás. Elviselhetetlen töménységben konfrontálódik a magány feloldhatatlansága a szeretet elárulásával, éppannyira, ahogy történetük melodramatikus, egyben rémdrámaszerű harsánysága ellenpontozza egymást.

A sok kis véletlen a Nagy Találkozást készíti elő. Az elhagyatottság celláját el is lehet hagyni – ha angyalszemek angyalszemmel nézik egymást.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/03 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2501