KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/szeptember
• N. N.: Körkérdés Film és képzőművészet
• N. N.: Film és képzőművészet
• György Péter: A klasszikus avantgardtól a videóig
• Gerő György: Film
• Kovács András Bálint: Alkalmi dialógus a kép-telen filmről
• Lajta Gábor: Alkalmi dialógus a kép-telen filmről
• Peternák Miklós: A vetített pék
• Szemadám György: Hüpnosz avagy a mértéktelenség csábítása
• Lajta Gábor: Francis Bacon és a tértől sebzett test
• Beke László: Film Möbius-szalagra Erdély Miklós munkásságáról
• Antal István: A film és képzőművészt kapcsolatáról Beszélgetés Erdély Miklóssal
• Révész László: Műfény paletta
• Forgács Éva: Kamera és képkeret Beszélgetés operatőrökkel
• N. N.: A film és képzőművészet kapcsolatáról a Filmvilágban

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Novocain

Somogyi Marcell

 

David Atkins sajátos stílusú filmjének főhőse, Dr. Frank Sangster, sikeres fogorvos, akit tökéletesen kielégít hivatásának gyakorlása, magánéletében pedig asszisztense, Jean szerelme. Betegeinek idilli képsorokat vetít videón a fájdalmas kezelések közben, ő maga pedig saját kis idilli világában él. Egészen addig, amíg fel nem keresi rendelését egy beteg, Susan Ivey, aki a másnap reggelre megbeszélt kezelésig kikönyörög öt darab, csak receptre kapható érzéstelenítőt. Még aznap kiderül, hogy Susan egy nullával megtoldotta az orvos által felírt mennyiséget, de Sangster gyorsan napirendre tér a dolog fölött. Annál is inkább, mert hazatérve drog-függő öccse várja, aki kissé „összemaszatolja” a szokványosnak induló estét. Sangster azon sem lepődik meg túlzottan, hogy Susan nem jön el a reggeli kezelésre – megjelenik viszont este, rendelés után, és elcsábítja a férfit. Másnap reggel kifosztva találják a rendelő gyógyszerkészletét. Sangster „kétségbeesetten keresi Susant”: feje fölött lebeg a Jean előtti lebukás veszélye, nyakán a Drug Enforcement Administration. Ráadásul belép a történetbe Susan bátyja, akit kisvártatva holtan találnak Sangster otthonában.

A cselekmény örvényszerűen bonyolódik tovább, helyenként megszakítva Vilko Filac egyéni, hatásos röntgenfelvételeivel, amelyek Steve Bartek kísérőzenéjével együtt az egész filmet „megemelik”. Steve Martinról már nem mondható el ugyanez: a műfaj mintha „lötyögne rajta”. Talán ez is az oka annak, hogy az egész film kicsit eklektikussá válik. Az egymást ellenpontozó, különböző stílusú felvételek összegyúrása nem hoz létre új stílust (a történet záró részének miliője a film közepe táján felvillantva például értelmetlen maradt számomra); a nagy lendülettel előadott sztori – az eredeti, brutális végkifejlet ellenére – nem hagy mély nyomot maga után.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/02 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2089