KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/szeptember
• N. N.: Körkérdés Film és képzőművészet
• N. N.: Film és képzőművészet
• György Péter: A klasszikus avantgardtól a videóig
• Gerő György: Film
• Kovács András Bálint: Alkalmi dialógus a kép-telen filmről
• Lajta Gábor: Alkalmi dialógus a kép-telen filmről
• Peternák Miklós: A vetített pék
• Szemadám György: Hüpnosz avagy a mértéktelenség csábítása
• Lajta Gábor: Francis Bacon és a tértől sebzett test
• Beke László: Film Möbius-szalagra Erdély Miklós munkásságáról
• Antal István: A film és képzőművészt kapcsolatáról Beszélgetés Erdély Miklóssal
• Révész László: Műfény paletta
• Forgács Éva: Kamera és képkeret Beszélgetés operatőrökkel
• N. N.: A film és képzőművészet kapcsolatáról a Filmvilágban

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Lucky

Nevelős Zoltán

Lucky – amerikai, 2017. John Carroll Lynch. Írta: Drago Sumonja és Logan Sparks. Kép: Tim Suhrstedt. Zene: Elvis Kuehn. Szereplők: Harry Dean Stanton (Lucky), David Lynch (Harvard), Ron Livingston (Bobby), Tom Skerritt (Fred). Gyártó: Superlative Films. Forgalmazó: magyarhangya. Feliratos. 88 perc.

 

A Lucky Harry Dean Stanton filmje – hattyúdal, egyben tiszteletadás az idén 91 éves korában elhunyt színész előtt, aki bő hat évtized alatt jellemszínészi alakításai révén igazi kultuszfigurává vált. Eddig csak egyetlen filmben játszott igazi főszerepet, Wim Wenders Párizs, Texasában, a Lucky címszerepe viszont annyira abszolút főszerep, hogy a kamera szinte el sem mozdul a nyomából, amint a vén cowboy reszketeg lábain napi köreit járja a sivatagi porfészek utcáin, ahol lakik. A forgatókönyvírók Stanton életrajzából vett elemekből építették fel Lucky világát: haditengerészeti múltjától, amelyet egy egyenruhás fiatalkori fénykép visszatérően megjelenít, családtalan életállapotán és notórius dohányzásán át énekesi tehetségéig – a film egyik nagy pillanata, amikor egy születésnapi partin spanyolul dalra fakad. Filmszínészi karrierjére emlékeztet az egyik fontos mellékszerepet alakító David Lynch jelenléte (akivel Stanton több filmet is készített), illetve Tom Skerritt feltűnése egy jelenet erejéig (színésztárs az Alien űrhajójáról). Mindez azonban csak az építőanyag, amelyből a mű, az igazi tiszteletadás megszületik az eddig színészként ismert John Carroll Lynch első rendezői munkájában, aki az élet legvégéről szóló tudósításhoz hívja segítségül Stantont. 90 év felett Lucky, és vele együtt Stanton is, olyan korban van, amelyet a legtöbbünk sosem ér meg (ahogy ez el is hangzik) – szemszögükből az élet leghétköznapibb dolgai is különleges fénytörésbe kerülnek.

Lucky arról beszél, hogy nem hisz a lélekben. Az a megsemmisülés, amelyet a halál utánra jósol, valójában már rég folyamatban van ebben a feladat nélküli, eseménytelen életben, amelynek sivatagi metaforáira nagyban épít a film. Stanton bölcs derűje, és ugyanúgy konok szemöldökráncolása is, a hitetlenségen át egy ritka mód komolyan vett, lelki útról tanúskodik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/01 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13516