KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/szeptember
• N. N.: Körkérdés Film és képzőművészet
• N. N.: Film és képzőművészet
• György Péter: A klasszikus avantgardtól a videóig
• Gerő György: Film
• Kovács András Bálint: Alkalmi dialógus a kép-telen filmről
• Lajta Gábor: Alkalmi dialógus a kép-telen filmről
• Peternák Miklós: A vetített pék
• Szemadám György: Hüpnosz avagy a mértéktelenség csábítása
• Lajta Gábor: Francis Bacon és a tértől sebzett test
• Beke László: Film Möbius-szalagra Erdély Miklós munkásságáról
• Antal István: A film és képzőművészt kapcsolatáról Beszélgetés Erdély Miklóssal
• Révész László: Műfény paletta
• Forgács Éva: Kamera és képkeret Beszélgetés operatőrökkel
• N. N.: A film és képzőművészet kapcsolatáról a Filmvilágban

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Játszma

Kránicz Bence

The Call Up – brit, 2016. Rendezte és írta: Charles BArker. Kép: John Lee. Zene: Tom Raybould. Szereplők: Morfydd Clark (Shelly), Chris Obi (Őrmester), Max Deacon (Soxxx), Tom Benedict Knight (Marco). Gyártó: Red & Black Films / Stigma Films. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 90 perc.

 

Az utóbbi években mintha szakadék nyílt volna a sci-fi kétféle megközelítése között. Az egyik oldalon legalább százötvenmilliós költségvetéssel készülő hollywoodi adaptációk (szuperhősfilmektől young adult-sikerekig), a másikon filléres indie-darabok sorakoznak, amelyekben a tudományos-fantasztikus csavar hivatott piacképesebbé tenni az egyhelyszínes, kevés szereplőt mozgató kamaradrámát (kartondobozból és LED-lámpából barkácsolt időgépekkel például tele a padlás).

Utóbbi mezőnyben indul a korábban mindössze egyetlen rövidfilmmel szerénykedő brit Charles Barker nagyjátékfilmes bemutatkozása is, amely kivételesen nem az időugrós mozik számát, hanem a VR-filmek kisebb, de szintén népszerű táborát gyarapítja. Frappáns tömörséggel, már a főcím alatt megfogalmazott alaphelyzete szerint a közeli jövőben egy cég megszállott gamereket bérel fel, hogy teszteljék új játékát, de nem a monitor előtt görnyedve, hanem valós időben és térben mozogva, virtuálisvalóság-szemüveggel a fejükön. Ami játéknak indul, csakhamar élet-halál kérdése lesz, mikor kiderül, hogy spéci sisakjuk a valóságban is kisüti a szimulációban elhulló résztvevők agyát. A felismerés után beinduló, elcsépelt, de jól működtethető slasher-logika erejét gyengíti, hogy egyik játékos sem elég rokonszenves ahhoz, hogy fikarcnyit is törődjünk a sorsával – a hősök helyett a pincemély, elfúló hangon parancsolgató őrmester lopja el a show-t. Bár szimpatikus, hogy Barker állítana valamit a digitális fejlődés személyiségtorzító és testroncsoló hatásairól, semmi olyat nem mond, ami ne lenne benne mondjuk Cronenberg eXistenZében, a légből kapott fináléval pedig kissé nevetségessé is teszi magát. Hiába néhány impozáns látványelem, a Játszma leginkább egy HALO-epizód hosszúra nyújtott átvezető videóját idézi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/08 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12858