KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/szeptember
• N. N.: Körkérdés Film és képzőművészet
• N. N.: Film és képzőművészet
• György Péter: A klasszikus avantgardtól a videóig
• Gerő György: Film
• Kovács András Bálint: Alkalmi dialógus a kép-telen filmről
• Lajta Gábor: Alkalmi dialógus a kép-telen filmről
• Peternák Miklós: A vetített pék
• Szemadám György: Hüpnosz avagy a mértéktelenség csábítása
• Lajta Gábor: Francis Bacon és a tértől sebzett test
• Beke László: Film Möbius-szalagra Erdély Miklós munkásságáról
• Antal István: A film és képzőművészt kapcsolatáról Beszélgetés Erdély Miklóssal
• Révész László: Műfény paletta
• Forgács Éva: Kamera és képkeret Beszélgetés operatőrökkel
• N. N.: A film és képzőművészet kapcsolatáról a Filmvilágban

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kőbunkó

Barotányi Zoltán

Alkimisták, druidák, beavatott misztikusok, függetlenített KISZ-titkárok és egyéb sámánok hiába keresték a „tökéletes ember” titkát – s ím, most váratlanul mégis eljött közénk! Ha már a homunculus (à la Saint-Germain gróf) nem sikerült, hát jöjjön a paleo-mirelitáru, a lejárt szavatosságú neandervölgyi húskonzerv – a csiszolt modorú bunkók korában sztár lehet a prehisztorikus nyersgyémánt. Les Mayfield filmjében, a beszédes című Kőbunkóban megtörténik a Trója megleléséhez mérhető csoda – az öregdiák Dave kiássa Linket, a hibernált Übermenschet. Ez a példány korántsem hasonlít a közelmúltban Tirolban fellelt sorstársára (amaz állítólag hózentrágert visel, s a jégen keresztül szemlélve is ]ól látszik, hogy anno a torkára fagyott a jódli) – eleven erő, pleisztocén energia tombol a felolvadt emberelődben. A rendező a reszurrekció után rútul cserbenhagyja a kamaszkorú lelencet – Linkre még Twist Olivérénél is sanyarúbb sors vár: a film további részét iszonyú unalomban kell leélnie. Malackodhat a reggelinél (apróbb derültség), fitogtathatja állítólagos tánctudását (felejthető), pereghetnek a szellemesnek vélt kamaszdumák (ahogy Móricka elképzeli): a lassan vénülő örökgyermeket mégis elfogja a nosztalgia, a régi szép idők után.

Megkapja itt a magáét a megcélzott tiniközönség is: egy kis „California über Alles” életérzés, egy kis neoprimitív önkifejezés, s a legvégén jóízű hempergés a sáros-mocskos vízben. Na ja, hát hogy hasson az előember példája: felszabadulnak az ősi ösztönök. Retour à la nature. Vissza a majomhoz. Vagy inkább a malachoz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/05 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1268