KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/szeptember
• N. N.: Körkérdés Film és képzőművészet
• N. N.: Film és képzőművészet
• György Péter: A klasszikus avantgardtól a videóig
• Gerő György: Film
• Kovács András Bálint: Alkalmi dialógus a kép-telen filmről
• Lajta Gábor: Alkalmi dialógus a kép-telen filmről
• Peternák Miklós: A vetített pék
• Szemadám György: Hüpnosz avagy a mértéktelenség csábítása
• Lajta Gábor: Francis Bacon és a tértől sebzett test
• Beke László: Film Möbius-szalagra Erdély Miklós munkásságáról
• Antal István: A film és képzőművészt kapcsolatáról Beszélgetés Erdély Miklóssal
• Révész László: Műfény paletta
• Forgács Éva: Kamera és képkeret Beszélgetés operatőrökkel
• N. N.: A film és képzőművészet kapcsolatáról a Filmvilágban

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Joséphine

Alföldi Nóra

Joséphine – francia, 2013. Rendezte: Agnès Obadia. Írta: Samantha Mazeras és Agnès Obadia. Kép: Romain Winding. Szereplők: Marilou Berry (Joséphine), Mehdi Nebbou (Gilles), Bérengère Krief (Chloé), Amelle Chahbi (Rose), Charlie Dupont (Julien). Gyártó: Les films du 24. Forgalmazó: Cinetel. Feliratos. 88 perc.

A franciák a nemzeti szellem azon csodás hagyományaival rendelkeznek, hogy ha valamijük hiányzik, akkor azt hazai nyersanyagokból, saját szájízük szerint legyártják maguknak. Eképpen csapott le a francia szórakoztatóipar a lassan kissé kopottkásnak minősülő ám még mindig népszerű, önvizsgáló szinglik hajmeresztő kalandjait bemutató romkomra, az egyoldalas képregényeken alapuló Joséphine-re. Az ifjú szőkeség a rajzasztalon aprócska egymondatos jelenetek főhőse, nagyvásznon azonban igazi párizsi metropolitaként, Bridget Jones-t meghazudtolva szerencsétlenkedik, gegparádék közepette önnön sorsát rontja, miközben álmai férfiját keresi, pedig az ott sertepertél az orra előtt.

Joséphine-nek van saját története, egy nős szeretője, három barátja, egy macskája. Nasikirálynőként chipses zacskókkal osztja meg fekhelyét, és annyi esze nincs, hogy amikor az egyik pácból a másikba lopakodik saját lakásának parkettáján, levegye 20 centis sarkú körömcipőjét. Az önreflexív, ám saját egójával és öntudatával magányosan küzdő, felületes benyomásokra építkező hölgyjelenség tehát elviekben mindig vicces, még akkor is ha elnagyolt és húszezerszer látott konfliktusokba keveri magát. Joséphine BD-mivoltából egyetlen dolgot őrzött meg: főhősének szürreálisan nagy farát, amelyet azonban Agnès Obadia rendezőasszony nem tudott vagy óhajtott kellőképpen absztrahálni. Eképpen az a fajta lány válik belőle, aki szórakoztató ugyan, de mindig ugyanazokat a vicceket és sztorikat meséli, ráadásul a kelleténél mindig hosszabban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/01 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11626