KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/szeptember
• N. N.: Körkérdés Film és képzőművészet
• N. N.: Film és képzőművészet
• György Péter: A klasszikus avantgardtól a videóig
• Gerő György: Film
• Kovács András Bálint: Alkalmi dialógus a kép-telen filmről
• Lajta Gábor: Alkalmi dialógus a kép-telen filmről
• Peternák Miklós: A vetített pék
• Szemadám György: Hüpnosz avagy a mértéktelenség csábítása
• Lajta Gábor: Francis Bacon és a tértől sebzett test
• Beke László: Film Möbius-szalagra Erdély Miklós munkásságáról
• Antal István: A film és képzőművészt kapcsolatáról Beszélgetés Erdély Miklóssal
• Révész László: Műfény paletta
• Forgács Éva: Kamera és képkeret Beszélgetés operatőrökkel
• N. N.: A film és képzőművészet kapcsolatáról a Filmvilágban

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Magasfrász

Varga Zoltán

High Anxiety – amerikai, 1977. Rendezte: Mel Brooks. Szereplők: Mel Brooks, Madeline Kahn, Cloris Leachman. Forgalmazó: Fantasy Film. 94 perc.

Alfred Hitchcock munkásságának imitációjával már a mester életében is számosan próbálkoztak (mint például a kiváló Brian De Palma), s 1977-ben az akkor valójában már lezárult életmû Mel Brooks révén került sajátos fénytörésbe – a paródia mûfajában. Az Ifjú Frankensteinnel és a Fényes nyergekkel a paródia számára új távlatokat nyitó Brooks kevésbé ismert és méltányolt filmjei közé tartozik a Magasfrász. Ha legsziporkázóbb komédiái közé valóban nem sorolható is be, mégis figyelmet érdemel, hogy milyen rokonszenves pimaszsággal szemezget a Hitchcock-életmû tételeibõl, és a kiragadott mozzanatokat többnyire milyen könnyedén fonja egybe – jóllehet azok a jelenetek, amelyek nem vezethetõk vissza Hitchcock-filmekre, olykor igen kínosak, s az egész film ritmusa is egyenetlennek mondható. Történetében az Elbûvölve elmegyógyintézeti rejtélyeihez hasonló bûnügyi bonyodalmakba keveredik egy pszichiáter (a fõszerepben a rendezõ látható), aki tériszonyával a Szédülés Scottie-ját hivatott kigúnyolni, egy hotelben átéli a Psycho zuhanyjelenetének ártalmatlan verzióját, tévesen vádolják meg egy gyilkosság elkövetésével, miközben egy Kim Novakot és Eva Marie Saint-et idézõ gyönyörû szõkeséggel folytat románcot. Emlékezetes a Madarak és a Gyilkosság telefonhívásra diszkreditálása is (a szárnyasok aktív bélmûködésére, illetve a fojtogatás és a telefonszex bizarr vegyítésére helyezve a hangsúlyt) – a legszellemesebb mégis Antonioni Nagyításának kifigurázása (egy fotó óriási fölnagyításán tisztán kivehetõ képpel igazolják a professzor alibijét). A Magasfrászt Hitchcock örömmel fogadta: gratulációja mellé egy palack bort is küldött Brooks-nak.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/05 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10642