KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/augusztus
• Zsugán István: Jelentés egy utóvédharcról Beszélgetés Kovács Andrással
• Bruszt László: Lábbal szavazni Két filmszociográfiáról
• Mész András: 17 – Tizenhét Részletek egy dokumentumfilmből
• Reményi József Tamás: Egy ország sebei Kiküldött munkatársunk beszámolója Tbilisziből
• Székely Gabriella: A vörös kakasok unokái Budapesti beszélgetés Juris Podnieksszel
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A nehéz fiúk is táncolnak Cannes
• Bikácsy Gergely: Találkozás dühös angolokkal Párizs

• Schubert Gusztáv: Kelet-európai változat Moziklip
• Nagy Zsolt: Az erőszak apoteózisa Őrült (Mad) Max
• Szilágyi Ákos: Ez a világ csak egy ablak paradzsanov filmornamentikája
• Katanjan Vaszilij Vasziljevics: Paradzsanov-legendák
• Szilágyi Ákos: Paradzsanov-legendák
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Pat Garrett és Billy, a Kölyök
• Ardai Zoltán: Krokodil Dundee
• Nagy Zsolt: Asterix és Kleopátra
• Tamás Amaryllis: Egy nő vagy kettő
• Gáti Péter: Víz és szappan
• Schreiber László: Vetélytársnők
• Kabai József: A cápaetető
• Vida János Kvintus: Árulás és megtorlás
VIDEÓ
• Kovács András Bálint: A videó mint alternatíva Angol estek a Műcsarnokban
KÖNYV
• N. N.: Francia film-panoráma
KRÓNIKA
• N. N.: Jugoszláv filmhét
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Streetfighter – Harc a végsőkig

Barotányi Zoltán

Sadalú, „e hajdan jobb napokat látott ország” neve mára eggyé vált az elviselhetetlen borzalommal. Terror, túszok, tahiti lakodalmas nindzsák és végtére Zsanklód Vandamm, aki ezúttal is addig üti a vasat, míg az töredelmesen be nem vallja bűneit. Szóval Sadalún éppen véget érnek a boldog békeidők. Megreped a pécépokol kapuja, megnyílik a színes VGA-égbolt, és kilépnek belőle a gonosz félistenek, a nindzsanők, s az elbaltázott Kinski–Hauer-paródiák. Kezünk már merevgörcsben feszülne a dzsojsztikra, jól odapörkölnénk, amikor jönnek végre a kéksisakos angyalok. Ne féljetek, most adni, teremteni jöttem közétek – szól halkan Vandamme, a béke hírnöke – s vízen jár, halottakat térít vissza a sírból, megszaporítja a sörben a habot. „Eszpesöli for jú” – súgja a titokzatos nindzsanő, Kájli Minog fülébe, s Nikk Kév kedvenc entörténer pacsirtája végre megérti, hogy ember és ember között a legmeghittebb hangulatot csakis egy alsó állkapoccsal találkozó vasalt bakancsorr képes megteremteni. A sadalúi zsarnok, a gaz Bájszon tábornok kicsit még röpköd a hipertér hullámain, majd egy jól eltalált félmagas rúgás eredményeképpen eggyé válik néhány tucat színes szovjet önrobbanó tévével.

Sajnálattal bár, de azt kell mondanunk, a Streetfighter, a hasonnemű akció-videójáték filmes átirata némileg elmarad a szokásos, egyenletesen erős Van Damme-színvonaltól. A csalódás hangja így talán érthető, bár nem teljesen jogosult, mivel nem veszi figyelembe a mű antidepresszánsokat megszégyenítő lelki hatásait. Beteljesületlen fantáziák realizációja, virtuális bizonyosságtétel: lám, a gyávaságtól bénult kéksisakos elme álmában, Zsanklód ezredes képében, végre rendet csinálhat. A valóság kevésbé virtuális: az akarat gyáván kushad valahol a bágyadt balkáni aljnövényzet mélyén.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/06 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=894