KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/augusztus
• Zsugán István: Jelentés egy utóvédharcról Beszélgetés Kovács Andrással
• Bruszt László: Lábbal szavazni Két filmszociográfiáról
• Mész András: 17 – Tizenhét Részletek egy dokumentumfilmből
• Reményi József Tamás: Egy ország sebei Kiküldött munkatársunk beszámolója Tbilisziből
• Székely Gabriella: A vörös kakasok unokái Budapesti beszélgetés Juris Podnieksszel
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A nehéz fiúk is táncolnak Cannes
• Bikácsy Gergely: Találkozás dühös angolokkal Párizs

• Schubert Gusztáv: Kelet-európai változat Moziklip
• Nagy Zsolt: Az erőszak apoteózisa Őrült (Mad) Max
• Szilágyi Ákos: Ez a világ csak egy ablak paradzsanov filmornamentikája
• Katanjan Vaszilij Vasziljevics: Paradzsanov-legendák
• Szilágyi Ákos: Paradzsanov-legendák
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Pat Garrett és Billy, a Kölyök
• Ardai Zoltán: Krokodil Dundee
• Nagy Zsolt: Asterix és Kleopátra
• Tamás Amaryllis: Egy nő vagy kettő
• Gáti Péter: Víz és szappan
• Schreiber László: Vetélytársnők
• Kabai József: A cápaetető
• Vida János Kvintus: Árulás és megtorlás
VIDEÓ
• Kovács András Bálint: A videó mint alternatíva Angol estek a Műcsarnokban
KÖNYV
• N. N.: Francia film-panoráma
KRÓNIKA
• N. N.: Jugoszláv filmhét
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A fülke

Nevelős Zoltán

 

Egyetlen helyszín, egy telefonfülke egy forgalmas manhattani utcán és 85 percnyi szakadatlan feszültség. A fülkében Stu Shepard, egy nagyszájú színészügynök társalog idegesen egy orvlövésszel, aki távcsöves puskájával mindvégig sakkban tartja őt, és olyan dolgokra kényszeríti, amelyeket kevésbé kényszerítő körülmények között nem tenne. Például őszinteségre, hazugságainak bevallására, saját hitványságának belátására. Stu ugyanis nemcsak ügyfelei futtatásában, hírek és álhírek adás-vételében enged meg magának hazug-félhazug trükköket, de a magánéletben is. Hiába van szép, okos felesége, a reggeltől estig tartó mobiltelefonálást delente megszakítja a film helyszínéül szolgáló fülkében, hogy onnan a lebukás veszélye nélkül fűzhesse egy zsenge színésznő fejét. Az orvlövész minderről tud, és önjelölt bíróként és véreskezű mentőangyalként úgy dönt, jó útra téríti a fiút.

A nyugdíjaskor felé járó Joel Schumacher rendező, amióta felhagyott a szuperprodukciók (Ha ölni kell;, Batman és Robin) gyártásával, kis költségvetésű, színészközpontú produkciókkal (Hibátlanok; Tigrisek földjén) ébresztett tiszteletet munkássága iránt. A fülkében a Tigrisek földjén azóta sztárrá lett főszereplője, az ír Colin Farrell találkozott Larry Cohen (Kannibál bébi; Bűnben égve) évtizedek óta érlelt forgatókönyvével, amelyről az író már Hitchcockkal is konzultált. A tíz nap alatt, valódi helyszínen forgatott kamarathriller szakmai kivitelezése átlagon felüli: a feszes cselekmény, az ötletes rendezés, a színészek megkapó játéka mind azt szolgálják, hogy a közönség kellemes borzongásban töltse ezt a másfél órát. A hatást a befejezés cseppet sem meglepő csavarja sem rontja el, csupán a moralisták kekeckedhetnek egy kicsit az őrült terroristának juttatott erkölcsnemesítő szerepen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/08 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2281