KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/július
• Ágh Attila: Ó, azok a negyvenes évek... Pócspetri
• Bikácsy Gergely: „Az emlékezet tartóssága” Ember Judit Judit portréjához
• Dániel Ferenc: Négyezer éves baracklekvár Szirtes András filmjeiről
• Bereményi Géza: Eldorádó Részletek egy készülő film forgatókönyvéből
• Parcz Ferenc: Filmvirág Az ezeregyéjszaka virága
• Jancsó Miklós: Római emlék
• Balassa Péter: Behajózás Opera szigetére
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Bronzautóbusz Miskolc
• Ardai Zoltán: Mi legyen a mesében? Kőszeg
• Fáber András: Mi ment meg? Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: A zsaru szava
• Nagy Zsolt: Az ifjú Frankenstein
• Ardai Zoltán: Az ünnepség
• Hegyi Gyula: Country Texasban
• Havas Fanny: Trükkös halál
• Havas Fanny: A kis vonatrablás
• Tamás Amaryllis: Tex és a Mélység Ura
• Faragó Zsuzsa: A 222-es járat
• Mészáros F. István: De fiatalok voltunk!
• Kabai József: Miért kell szárny az embernek?
KÖNYV
• Klaniczay Gábor: Bódy életmű-katalógus
TELEVÍZÓ
• Lajta Gábor: Martyntól a vidám Bauhausig Kismányoky Károly filmjeiről
KRÓNIKA
• N. N.: Norman McLaren (1914–1987)

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tévémozi

Mussolini végnapjai

Bikácsy Gergely

 

Húsz év telt el a marxista kritikus, Carlo Lizzani első filmje, a Bátrak csapata (1953) és a Mussolini végnapjai (1974) között. Ez alatt nemcsak a filmművészet változott meg, hanem a történelemábrázolás is: ma nem elég harcosan baloldali, érzelem fűtötte (s ettől friss) filmet csinálni. Napjaink történelmének bonyolultsága, ellentmondása a múlt ábrázolása esetében is többet követel.

Lizzani ezúttal vitaalapul is szolgáló történelmi rekonstrukciót alkotott. Vállalkozása fél sikerrel járt. Filmje nehézkesen, sőt néhol unalmasan gördülő alkotás. Magát a témát, az ábrázolt tárgyat, a történelmi helyzetet mégis árnyaltabban, érdekesebben eleveníti fel, mint a közhelytanulságokat ünneplő tankönyvek. Mussolini élve vagy halva? Nem mindegy. A németek magukkal cipelnék Berlinig, az amerikaiak bíróság elé állítanák, az olasz ellenállási mozgalom pedig nem jut egységes nézetre. A kommunisták – tartva egy elhúzódó és ravasz politikai sakkjátszmává alakítható bírósági tárgyalástól – az azonnali kivégzés mellett döntenek. Ennek a helyzetnek vannak általános, így napjainkra is vonatkozó tanulságai. Ezért, s nem konzervatív stílusa, lagymatag izgalmai miatt nézhető a film. Meg Rod Steiger kiváló játéka miatt. Az ő egyedül maradt, szánalmas Mussolinije arra döbbenti rá a nézőt, hogy a diktátorok csak addig látszanak törpeségükben is lenyűgöző, sátáni figuráknak, míg hatalom van a kezükben. Amikor már a segédtisztjük is otthagyja őket, megszűnnek létezni. Még a haláluk előtt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/04 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8229