KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/július
• Ágh Attila: Ó, azok a negyvenes évek... Pócspetri
• Bikácsy Gergely: „Az emlékezet tartóssága” Ember Judit Judit portréjához
• Dániel Ferenc: Négyezer éves baracklekvár Szirtes András filmjeiről
• Bereményi Géza: Eldorádó Részletek egy készülő film forgatókönyvéből
• Parcz Ferenc: Filmvirág Az ezeregyéjszaka virága
• Jancsó Miklós: Római emlék
• Balassa Péter: Behajózás Opera szigetére
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Bronzautóbusz Miskolc
• Ardai Zoltán: Mi legyen a mesében? Kőszeg
• Fáber András: Mi ment meg? Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: A zsaru szava
• Nagy Zsolt: Az ifjú Frankenstein
• Ardai Zoltán: Az ünnepség
• Hegyi Gyula: Country Texasban
• Havas Fanny: Trükkös halál
• Havas Fanny: A kis vonatrablás
• Tamás Amaryllis: Tex és a Mélység Ura
• Faragó Zsuzsa: A 222-es járat
• Mészáros F. István: De fiatalok voltunk!
• Kabai József: Miért kell szárny az embernek?
KÖNYV
• Klaniczay Gábor: Bódy életmű-katalógus
TELEVÍZÓ
• Lajta Gábor: Martyntól a vidám Bauhausig Kismányoky Károly filmjeiről
KRÓNIKA
• N. N.: Norman McLaren (1914–1987)

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tévémozi

A folyó vonala

Karcsai Kulcsár István

 

A film címe az olasz ellenállás egyik jelszavára utal. A második világháború idején „a folyó vonalán”, Franciaországon át jutottak el Angliába a fasizmus elől menekülők és azok, akik azután onnan szervezték és folytatták tovább a harcot. Aldo Scavarda filmjében a római gettóból kisodródott és így egyelőre megmenekült kisfiú járja végig ezt az utat, apja hangjának nyomában, aki az angol rádióban olvassa be a reményt keltő és ellenállásra buzdító híreket. Háborús, kalandos filmet látunk tehát. Az üldöztetés, a gettó, a háború, az ellenállás képei soha nem csituló érzelmekre apellálnak. Ám sajnos a megszokás, az ismétlés gyakran fásulttá tesz a „háborús téma” iránt. Ez az olasz film azzal győzi le az ilyenkor óhatatlanul előbukkanó közhelyeket, hogy sikerrel kerüli el a külsőségeket. A történet és a környezet erre csábít, de a rendező több mozzanattal is sikeresen harcol ellene. Egyrészt a gyerek szemszögéből mutatja 1943 utolsó harmadának valószínűtlenül zilált világát, másrészt humánusan, gyakran humorral ábrázolja az esett, teljes joggal rémült kisembereket, gyakran nem éppen makulátlan jellemeket, akik az igazán bátrak mellett a maguk módján szintén derekasan viselkednek. A sok jó színész mellett is emlékezetesek a gyerekfőszereplő, Vasco de Get természetes reagálásai, őszinte pillanatai.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/10 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8176