KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/július
• Ágh Attila: Ó, azok a negyvenes évek... Pócspetri
• Bikácsy Gergely: „Az emlékezet tartóssága” Ember Judit Judit portréjához
• Dániel Ferenc: Négyezer éves baracklekvár Szirtes András filmjeiről
• Bereményi Géza: Eldorádó Részletek egy készülő film forgatókönyvéből
• Parcz Ferenc: Filmvirág Az ezeregyéjszaka virága
• Jancsó Miklós: Római emlék
• Balassa Péter: Behajózás Opera szigetére
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Bronzautóbusz Miskolc
• Ardai Zoltán: Mi legyen a mesében? Kőszeg
• Fáber András: Mi ment meg? Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: A zsaru szava
• Nagy Zsolt: Az ifjú Frankenstein
• Ardai Zoltán: Az ünnepség
• Hegyi Gyula: Country Texasban
• Havas Fanny: Trükkös halál
• Havas Fanny: A kis vonatrablás
• Tamás Amaryllis: Tex és a Mélység Ura
• Faragó Zsuzsa: A 222-es járat
• Mészáros F. István: De fiatalok voltunk!
• Kabai József: Miért kell szárny az embernek?
KÖNYV
• Klaniczay Gábor: Bódy életmű-katalógus
TELEVÍZÓ
• Lajta Gábor: Martyntól a vidám Bauhausig Kismányoky Károly filmjeiről
KRÓNIKA
• N. N.: Norman McLaren (1914–1987)

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Karla házasságai

Kapecz Zsuzsa

 

Egy bizonyos kor után –- állítólag – férjhez kell menni. Ez különösen ajánlatos, ha a feleségjelölt nem ragaszkodik túlságosan a családjához. Karla férjhez is megy, jó messzire a szülői háztól, vidékre. Házassága sikerül, kedvére való munkahelyet talál, nemsokára keresztelőre készülhet az ifjú pár – - minden rózsásnak tetszik. A gyerek születése napján azonban az apa szívrohamot kap, és Karla egyszerre lesz anya és özvegy. Pár év elteltével újra kimondja a „boldogító” igent, ezúttal egy kétszeresen elvált templomi orgonista oldalán. Ez a házasság azonban csak civakodásokat hoz, az időközben munkásnőből énekesnővé  átnevelt Karla éppannyira nem felel meg a férje által elképzelt „katolikus hit-ves”-ideálnak, mint amennyire az orgonista a „rendes férj”-sémának. Karla végül visszatér a vidéki házba, az üzembe, azaz: emlékeihez. Ezek után eltöprenghetünk: mi is a nagybetűs mondanivaló? Első megközelítésre talán az, hogy egy bohém művész nem pótolhat egy tisztes családapát, és hogy nem muszáj énekelnie annak, aki nem akar. Persze, lehetséges, hogy vígjátékot láttunk, hiszen az alkotók folyamatos erőfeszítéseket tesznek a képi humor megteremtéséért, és ez esetben esetleg másfajta megközelítést kell választanunk. A film végül is annyit mond a néző számára, hogy ha egy nő nem tud szakítani első férje emlékével, ne házasodjon még egyszer. így is van.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/03 49-50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6651