KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/július
• Ágh Attila: Ó, azok a negyvenes évek... Pócspetri
• Bikácsy Gergely: „Az emlékezet tartóssága” Ember Judit Judit portréjához
• Dániel Ferenc: Négyezer éves baracklekvár Szirtes András filmjeiről
• Bereményi Géza: Eldorádó Részletek egy készülő film forgatókönyvéből
• Parcz Ferenc: Filmvirág Az ezeregyéjszaka virága
• Jancsó Miklós: Római emlék
• Balassa Péter: Behajózás Opera szigetére
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Bronzautóbusz Miskolc
• Ardai Zoltán: Mi legyen a mesében? Kőszeg
• Fáber András: Mi ment meg? Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: A zsaru szava
• Nagy Zsolt: Az ifjú Frankenstein
• Ardai Zoltán: Az ünnepség
• Hegyi Gyula: Country Texasban
• Havas Fanny: Trükkös halál
• Havas Fanny: A kis vonatrablás
• Tamás Amaryllis: Tex és a Mélység Ura
• Faragó Zsuzsa: A 222-es járat
• Mészáros F. István: De fiatalok voltunk!
• Kabai József: Miért kell szárny az embernek?
KÖNYV
• Klaniczay Gábor: Bódy életmű-katalógus
TELEVÍZÓ
• Lajta Gábor: Martyntól a vidám Bauhausig Kismányoky Károly filmjeiről
KRÓNIKA
• N. N.: Norman McLaren (1914–1987)

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fegyvercsempészek

Bán Zsófia

 

Volt egyszer egy összeesküvés…, valamikor a negyvennyolcas forradalmak táján, Havasalföldön, a kormány és az uralkodó ellen, melyet egy „Sárga Rózsa” fedőnevű fenegyerek vezetett. Ez a Sárga Rózsa igen sok amerikai westernt láthatott, mert a járása, a nézése, a bőrnadrágja és a pisztolykezelése szakasztott olyan, mintha egyenesen az amerikai prériről tévedt volna kelet-európai földre. Helyi jellegét talán az hivatott jelezni, hogy whisky-ivás vagy szájharmonikázás helyett megállás nélkül szotyolamagokat köpköd. Ő a tipikus magányos hős. Nem is értjük, hogyan kerülhetett egy monarchia-ellenes összeesküvés élére. Ami ennél nagyobb baj, hogy azt sem tudjuk, miért került oda. Kalandvágyból? Személyes bosszú miatt? Netán a „szegények megsegítése” vezérli? Az egész ügy háttere és a résztvevők indítékai elég homályosak. Nyilván ők a jó emberek – hiszen az uralkodó ellen szőnek összeesküvést forradalmi időkben. Legyen ennyi elég. Sőt, még azt is tudjuk, hogy a fegyvereket, melyeket az országba akarnak csempészni, ugyanattól veszik Bécsben, akitől Kossuth is vásárolt. Mi kell még?

Az alkotók szeme előtt az a műfaj lebeghetett, amit úgy hívnak, hogy történelmi kalandfilm. Hát, történelemből édeskevés van benne, kalandfilmhez meg nem elég, hogy a kaszkadőrök ügyesen buknak lóval. Legalább egy vékonyka szerelmi szálat csempésztek volna a történetbe. De azt (is) kifelejtették.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/06 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6415