KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/július
• Ágh Attila: Ó, azok a negyvenes évek... Pócspetri
• Bikácsy Gergely: „Az emlékezet tartóssága” Ember Judit Judit portréjához
• Dániel Ferenc: Négyezer éves baracklekvár Szirtes András filmjeiről
• Bereményi Géza: Eldorádó Részletek egy készülő film forgatókönyvéből
• Parcz Ferenc: Filmvirág Az ezeregyéjszaka virága
• Jancsó Miklós: Római emlék
• Balassa Péter: Behajózás Opera szigetére
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Bronzautóbusz Miskolc
• Ardai Zoltán: Mi legyen a mesében? Kőszeg
• Fáber András: Mi ment meg? Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: A zsaru szava
• Nagy Zsolt: Az ifjú Frankenstein
• Ardai Zoltán: Az ünnepség
• Hegyi Gyula: Country Texasban
• Havas Fanny: Trükkös halál
• Havas Fanny: A kis vonatrablás
• Tamás Amaryllis: Tex és a Mélység Ura
• Faragó Zsuzsa: A 222-es járat
• Mészáros F. István: De fiatalok voltunk!
• Kabai József: Miért kell szárny az embernek?
KÖNYV
• Klaniczay Gábor: Bódy életmű-katalógus
TELEVÍZÓ
• Lajta Gábor: Martyntól a vidám Bauhausig Kismányoky Károly filmjeiről
KRÓNIKA
• N. N.: Norman McLaren (1914–1987)

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az önvédelem nagymestere

Kapecz Zsuzsa

Egy ifjúsági sportfilmnek vélhetőleg, az ifjúsághoz kell szólnia, a sportról. Az önvédelem nagymestere (eredetileg A legyőzhetetlen) című film alkotói egy speciális birkózásfajta, a szambo népszerűsítésére vállalkoztak, tisztelegve annak megteremtője, a sportág-alapító Anatolij Harlampijev munkássága előtt. A mester a húszas években, középázsiai vándorlásai során dolgozta ki a fegyver nélküli önvédelem technikáját, az ősi, hagyományos birkózásfajták fogásainak ötvözésével. Ilyen régi tudomány az üzbég kurasa is, virtuóz bajnokait megcsodálhatjuk a filmben. Azaz, ha csupán őket csodálhatnánk, egyszerű dolgunk lenne, ki-ki eldönthetné, érdekli-e a birkózás, és aszerint válthatna mozijegyet. A film készítői azonban nem bíztak eléggé a „csomagolatlan” sport hatásában, és úgy kerekítették a történetet, hogy az életrajzi tények helyett a történelem tényeit erőszakolhassák a nézőre, közhelyszerűen kalandos fordulatokkal és didaktikus párbeszédekkel.

Az otthoni kritikák kiemelték Andrej Rosztockij alakítását a főszerepben, viszont egyöntetűen sematikusnak bélyegezték a rendezői és forgatókönyvírói munkát. A legesípősebb bírálatot a Szovjetszkaja Kultura közölte: „Ilyen erővel akár Gogol Holt, lelkekjét is lehetne sportkönyvnek titulálni, mivel Csicsikov és Nozdrjov dámajátékot játszanak. Ez a nézőcsalogató nódszer egy pillanatig sem tisztességes, különösen, ha ifjúsági filmről van szó. S nem árt emlékeztetni, hogy az inkorrekt eszközök alkalmazása a sportversenyeken is kizárással jár…”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/03 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6179