KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/július
• Ágh Attila: Ó, azok a negyvenes évek... Pócspetri
• Bikácsy Gergely: „Az emlékezet tartóssága” Ember Judit Judit portréjához
• Dániel Ferenc: Négyezer éves baracklekvár Szirtes András filmjeiről
• Bereményi Géza: Eldorádó Részletek egy készülő film forgatókönyvéből
• Parcz Ferenc: Filmvirág Az ezeregyéjszaka virága
• Jancsó Miklós: Római emlék
• Balassa Péter: Behajózás Opera szigetére
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Bronzautóbusz Miskolc
• Ardai Zoltán: Mi legyen a mesében? Kőszeg
• Fáber András: Mi ment meg? Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: A zsaru szava
• Nagy Zsolt: Az ifjú Frankenstein
• Ardai Zoltán: Az ünnepség
• Hegyi Gyula: Country Texasban
• Havas Fanny: Trükkös halál
• Havas Fanny: A kis vonatrablás
• Tamás Amaryllis: Tex és a Mélység Ura
• Faragó Zsuzsa: A 222-es járat
• Mészáros F. István: De fiatalok voltunk!
• Kabai József: Miért kell szárny az embernek?
KÖNYV
• Klaniczay Gábor: Bódy életmű-katalógus
TELEVÍZÓ
• Lajta Gábor: Martyntól a vidám Bauhausig Kismányoky Károly filmjeiről
KRÓNIKA
• N. N.: Norman McLaren (1914–1987)

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Választás

Kapecz Zsuzsa

 

Példázatot megfilmesíteni nem hálás feladat, még akkor sem, ha érdekes és látványos a végeredmény. A közönség nem kedveli a tanmeséket, és különösen nehéz ébren tartani az érdeklődését, ha lassan hömpölygő történetet kap, melynek szereplőit egy tettenérhetően öncélú dramaturgia lökdösi egyik konfliktustól a másikig. A cseh ipar felvirágoztatásán fáradozó két pályakezdő mérnök figurája akár egy rossz, hamis, az ötvenes években írt forgatókönyvből maradhatott volna ránk, és az alkotócsapat olyan következetesen utasítja ki belőle a humort, mintha sose találkozott volna Hrabal és Paral hasonló környezetben játszódó műveivel, és a klasszikus cseh filmiskola darabjaival. A szigorú erőlködés a legtöbb jelenet művészi értékét lefokozza, ráadásul a nyomorgó főhős úgynevezett erkölcsi győzelmein ma már egy óvodás is mosolyog, a választásait igazolni kívánt axióma pedig elfogadhatatlan: tanítómestereink azt állítják, hogy a karriervágy és az egzisztenciális biztonságra törekvés minden esetben együtt jár az egyenes gerincek meghajlásával. A csigalassúsággal vánszorgó másfél órai jellemnevelésből csupán Vladimír Smutny operatőr képeinek szép, barnás-borongós tónusai és a fiatal főszereplő, Vladimír Dlouhy lelkes, a lehetetlent saját magával is elhitetni próbáló játéka jelent élményt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/06 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5806