KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/július
• Ágh Attila: Ó, azok a negyvenes évek... Pócspetri
• Bikácsy Gergely: „Az emlékezet tartóssága” Ember Judit Judit portréjához
• Dániel Ferenc: Négyezer éves baracklekvár Szirtes András filmjeiről
• Bereményi Géza: Eldorádó Részletek egy készülő film forgatókönyvéből
• Parcz Ferenc: Filmvirág Az ezeregyéjszaka virága
• Jancsó Miklós: Római emlék
• Balassa Péter: Behajózás Opera szigetére
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Bronzautóbusz Miskolc
• Ardai Zoltán: Mi legyen a mesében? Kőszeg
• Fáber András: Mi ment meg? Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: A zsaru szava
• Nagy Zsolt: Az ifjú Frankenstein
• Ardai Zoltán: Az ünnepség
• Hegyi Gyula: Country Texasban
• Havas Fanny: Trükkös halál
• Havas Fanny: A kis vonatrablás
• Tamás Amaryllis: Tex és a Mélység Ura
• Faragó Zsuzsa: A 222-es járat
• Mészáros F. István: De fiatalok voltunk!
• Kabai József: Miért kell szárny az embernek?
KÖNYV
• Klaniczay Gábor: Bódy életmű-katalógus
TELEVÍZÓ
• Lajta Gábor: Martyntól a vidám Bauhausig Kismányoky Károly filmjeiről
KRÓNIKA
• N. N.: Norman McLaren (1914–1987)

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Foglalkozása: mesterlövész

Vida János

 

Van egy film műfaj, amellyel néhány japán rendező szívesen foglalkozik: ezek a munkák bűnügyi témájúak, tartalmukat tekintve azonban mindenkor elsősorban súlyos erkölcsi problémák vetődnek fel bennük.

Van e filmeknek egy olyan típusa, amelyben a főszereplő – olykor a bűnöző, máskor a bűnüldöző – a társadalom átlagos normáit tekintve kitaszított ember, aki előtt örökre bezárult a nyugodt élethez vezető út.

Van egy rendező – Furuhata Jaszuo –, aki maga is kedvvel készít ilyen filmeket. Életrajzának érdekességei közé tartozik, hogy apja a háború után egy ideig Japán postaügyi minisztere volt.

Van egy nagyszerű színész – Takakura Ken –, aki valóságos mestere a magányra ítélt hősök megformálásának. Az említett filmtípus számos darabjának főszereplője volt már, s már Furuhatának is több filmjében alakította a morálisan tiszta, de jóvátehetetlen lépésének következményeitől szenvedő, bánatától szabadulni nem tudó férfit.

Ezúttal nyomozót játszik, aki mesterlövészként elvállalta: végez olyan üldözött gyilkosokkal, akik ellenállni s menekülni próbálnak. Csakhogy a nyomozás során megismerkedik környezetükkel, rokonaikkal is, és nem képes belenyugodni abba, hogy tettével – jóllehet igazságosan cselekszik – minden alkalommal ő maga is súlyos tragédiát okoz.

Az események fordulópontjai egy vasútállomáson zajlanak, ezért Állomás a film eredeti címe. A japánok sokat utaznak vonaton, számukra mélyebb érzelmi töltetet hordoz ez a szó. A magyar címadók olyan – igaz, jól hangzó – címet választottak, amely érzésünk szerint kevésbé utal a film lényegére, hangulatára.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/10 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5707