KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/július
• Ágh Attila: Ó, azok a negyvenes évek... Pócspetri
• Bikácsy Gergely: „Az emlékezet tartóssága” Ember Judit Judit portréjához
• Dániel Ferenc: Négyezer éves baracklekvár Szirtes András filmjeiről
• Bereményi Géza: Eldorádó Részletek egy készülő film forgatókönyvéből
• Parcz Ferenc: Filmvirág Az ezeregyéjszaka virága
• Jancsó Miklós: Római emlék
• Balassa Péter: Behajózás Opera szigetére
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Bronzautóbusz Miskolc
• Ardai Zoltán: Mi legyen a mesében? Kőszeg
• Fáber András: Mi ment meg? Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: A zsaru szava
• Nagy Zsolt: Az ifjú Frankenstein
• Ardai Zoltán: Az ünnepség
• Hegyi Gyula: Country Texasban
• Havas Fanny: Trükkös halál
• Havas Fanny: A kis vonatrablás
• Tamás Amaryllis: Tex és a Mélység Ura
• Faragó Zsuzsa: A 222-es járat
• Mészáros F. István: De fiatalok voltunk!
• Kabai József: Miért kell szárny az embernek?
KÖNYV
• Klaniczay Gábor: Bódy életmű-katalógus
TELEVÍZÓ
• Lajta Gábor: Martyntól a vidám Bauhausig Kismányoky Károly filmjeiről
KRÓNIKA
• N. N.: Norman McLaren (1914–1987)

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Asterix, a gall

Nagy Zsolt

 

Az ám, de mennyire az! Ő a nagybetűs, ám kistermetű gall vitéz, a francia „grandeur és gloire” (nagyság és dicsőség) megtestesítője az i.e. I. században, a római megszállás időszakában. Barátjával, a rejtélyes okból többnyire egy hatalmas követ hordozgató Obelix-szel együtt ő az, aki józan esze és némi varázsital segítségével csúfot űz a római légiókból, leleplezi Caesar helytartójának mesterkedését a hatalom megszerzése érdekében és békével tér meg függetlenségét őrző szülőfalujába. A tehetősebb szülők gyermekeinek bizonyára ismerős lesz a két kópé, mivel rendszeres szereplői a borsos áron itthon is beszerezhető Pif gyermekújság képregényeinek. Számtalan mulatságos kalandjuk egyike elevenedik most meg ebben a francia–olasz koprodukcióban készült rajzfilmben. A hetven perces színes kis epizód finom humorral átszőve – olykor egy-egy poén kedvéért némi cselekménybeli üresjárattal ugyan – de szórakoztatóan, a mese minden bevett fogását alkalmazva mintegy észrevétlenül alakítja a kis franciák nemzettudatát. Megteremti az azonosulás lehetőségét egy ízig-vérig francia, kedves, agyafúrt, becsületes és jó ügyért „harcoló” figurával. Nekem két ötlet tetszett különösen a filmben. A rómaiak kiküldött kéme francia négyest kénytelen táncolni a vidám gallokkal, és egy óvatlan mozdulat miatt elveszíti műbajuszát, így lepleződik le. A druida (a gallok fán élő mindentudó csodadoktora) pedig a rómaiak fogságában a gallokat emberfeletti erejűvé tevő varázsital helyett a receptet minden áron megszerezni akaró hódítóknak olyan varázsszert főz, amelytől félelmetes ütemben elkezd nőni a hajuk és szakálluk, ezzel mintegy barbárokká teszi őket. Számomra a legnagyobb élményt mégis az jelentette, hogy két – egykor egymással harcban álló, egymást leigázó – nemzet művészi koprodukcióban készítenek filmet az adott időszakról. Szűkebb környezetünkben is szükség lenne a nemzeti önreflexió, a békévé oldó emlékezés hasonló alkotásaira.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/03 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5588