KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/július
• Ágh Attila: Ó, azok a negyvenes évek... Pócspetri
• Bikácsy Gergely: „Az emlékezet tartóssága” Ember Judit Judit portréjához
• Dániel Ferenc: Négyezer éves baracklekvár Szirtes András filmjeiről
• Bereményi Géza: Eldorádó Részletek egy készülő film forgatókönyvéből
• Parcz Ferenc: Filmvirág Az ezeregyéjszaka virága
• Jancsó Miklós: Római emlék
• Balassa Péter: Behajózás Opera szigetére
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Bronzautóbusz Miskolc
• Ardai Zoltán: Mi legyen a mesében? Kőszeg
• Fáber András: Mi ment meg? Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: A zsaru szava
• Nagy Zsolt: Az ifjú Frankenstein
• Ardai Zoltán: Az ünnepség
• Hegyi Gyula: Country Texasban
• Havas Fanny: Trükkös halál
• Havas Fanny: A kis vonatrablás
• Tamás Amaryllis: Tex és a Mélység Ura
• Faragó Zsuzsa: A 222-es járat
• Mészáros F. István: De fiatalok voltunk!
• Kabai József: Miért kell szárny az embernek?
KÖNYV
• Klaniczay Gábor: Bódy életmű-katalógus
TELEVÍZÓ
• Lajta Gábor: Martyntól a vidám Bauhausig Kismányoky Károly filmjeiről
KRÓNIKA
• N. N.: Norman McLaren (1914–1987)

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy elkényeztetett gyermek utazása

Bikácsy Gergely

 

Az „elkényeztetett gyermek” egy multimilliomos párizsi nagyvállalkozó. Ötvenévesen majd minden üzletágban ő a császár, de nagyon mélyről küzdötte fel magát: volt állatidomár és akrobata, légtornász és hivatásos árvagyerek. Munkatársai és beosztottai, elvált felesége és gyermekei rajonganak érte: nemcsak szép, de okos is. Viszont rosszul érzi magát a bőrében. Nemhiába vette fel a Lion – Oroszlán – nevet, sivatagba vágyik, kétkezi és cserzettbőrű, véres kalandokra. Ezért vitorlással kifut a nagy, csupasz Óceánra, ott eltűnik, és csavargóként kezd új életet a sivatagi Afrikában. E cserzettbőrű ál-Oroszlánt maga Belmondo játssza, atyás mű-bajusszal és sok ráncos szem-hunyorítással. Afrikában emberére akad aztán: egy satnya és félszeg, szintén Párizsból szalasztott fiatalemberre. Összeáll az ifjúval, pátyolgatja, nevelgeti, s végül, álruhásan, rangrejtve visszahódítják a Párizsban hagyott milliomosbirodalmat.

Lelouch filmje – nem először a sarlatán-ügyességű rendező pályáján – nyílt giccs, harsogó nagy érzelmekkel, kalanddal, könnyel, heppienddel. Az a baj, hogy rossz, ásatag, gusztustalan giccs ez már, talán először a pályáján. Iróniának, humornak alig van nyoma, a történetmesélés meglepetései egyre kínosabban erőltetettek, formanyelvről, filmről alig beszélhetünk: a cukros história képeskönyve pereg, pereg ugyan, de mintha egy csaló kezében peregnének a kártyalapok: gyorsan ugyan, de hamisan. Belmondo nemcsak rossz, de a maszkja is viszolyogtató. A lassan nálunk is ismertté váló Richard Anconina szintén túljátssza szerepét, s jellemző, hogy még így is csak őmiattuk érdemes betévedni a moziba, aztán be nem várva a boldog, oroszlán-szívű véget, gyáván, nyuszis gyorsasággal és köznapi derűvel otthagyni őket a ragadós mozivásznon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/01 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4029