KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/július
• Ágh Attila: Ó, azok a negyvenes évek... Pócspetri
• Bikácsy Gergely: „Az emlékezet tartóssága” Ember Judit Judit portréjához
• Dániel Ferenc: Négyezer éves baracklekvár Szirtes András filmjeiről
• Bereményi Géza: Eldorádó Részletek egy készülő film forgatókönyvéből
• Parcz Ferenc: Filmvirág Az ezeregyéjszaka virága
• Jancsó Miklós: Római emlék
• Balassa Péter: Behajózás Opera szigetére
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Bronzautóbusz Miskolc
• Ardai Zoltán: Mi legyen a mesében? Kőszeg
• Fáber András: Mi ment meg? Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: A zsaru szava
• Nagy Zsolt: Az ifjú Frankenstein
• Ardai Zoltán: Az ünnepség
• Hegyi Gyula: Country Texasban
• Havas Fanny: Trükkös halál
• Havas Fanny: A kis vonatrablás
• Tamás Amaryllis: Tex és a Mélység Ura
• Faragó Zsuzsa: A 222-es járat
• Mészáros F. István: De fiatalok voltunk!
• Kabai József: Miért kell szárny az embernek?
KÖNYV
• Klaniczay Gábor: Bódy életmű-katalógus
TELEVÍZÓ
• Lajta Gábor: Martyntól a vidám Bauhausig Kismányoky Károly filmjeiről
KRÓNIKA
• N. N.: Norman McLaren (1914–1987)

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A szél dühe

Benke Attila

La collera del vento – spanyol-olasz, 1970. Rendezte: Mario Camus. Szereplők: Terence Hill, Manuel Alexandre, Fernando Rey, Mario Pardo, Ángel Lombarte, Máximo Valverde, Carlo Alberto Cortina. Forgalmazó: FIBIT Media Kft. 104 perc.

A kizárólag pénz vagy bosszú miatt tevékenykedő, kétes erkölcsű, koszos zsoldosokat és paraszt-forradalmárokat szerepeltető olasz western a hatvanas évek közepén Sergio Leone stílusteremtő és témaindító, örökzöld klasszikusával (Egy maréknyi dollárért) kezdte szárnyalását, és a műfajciklusból gúnyt űző Az ördög jobb és bal keze sikere után a következő évtized derekára már önparódiába fulladt. Tiszavirág élete ellenére az ultraerőszakos „spagetti western” kultúrtörténeti jelentősége nemcsak a műfaj felfrissítésében rejlik, társadalmi szerepvállalásuk miatt is emlékezetesek Sergio Corbucci, Sergio Sollima, Damiano Damiani rendezők és Sergio Donati, Franco Solinas forgatókönyvírók művei. Az italowesternek egy része – mint az 1910-1917 közti mexikói forradalom idején játszódó A zsoldos vagy a Ki tudja? – komoly politikai kalandfilm, az amerikai Vadnyugat mítoszát átalakítva a hatvanas-hetvenes évek olasz és nemzetközi kríziseire reagáltak (terrorizmus, munkássztrájkok, az Egyesült Államok külpolitikája Latin-Amerikában és agressziója Távol-Keleten, a „harmadik világ” forradalmai stb.).

Akár Mario Camus spanyol „eastern”-je, A szél dühe, mely alapszerkezetét tekintve nem túl eredeti, hiszen tipikus olaszos bosszútörténet, s többek között Damiani említett remekművéből (Ki tudja?) ismerős pálfordulás-sztori egy bérgyilkosról (Marco), aki az elfojtandó forradalom élére áll. Camus easternjének különlegességét ugyanaz adja, mint a mexikói Zapata-westerneknek vagy az 1920-as évek Brazíliájában játszódó A banditának: regionális történelmi-mitológiai témákkal keresztezi az amerikai western világát. A szél dühe a XIX. század végi Spanyolország vidéki parasztlázadásait használja fel, hogy közvetetten, tömegfilmes formában (bár nem kevés didaktikus párbeszéddel) kritizálja az ekkor már puhuló, de még elemében levő Franco-diktatúrát. Így Szomjas György Talpuk alatt fütyül a széljéhez vagy Hajdu Szabolcs Délibábjához hasonlóan A szél dühe is virágnyelven előadott rendszerkritika, ígéretes kísérlet az amerikai és európai tradíciók átpolitizálására. Kár, hogy a bérgyilkosból bosszúálló forradalmárrá váló Marco története sematikus vendettává, sablonos tragikus románccá egyszerűsödik a cselekmény vége felé közeledve. Mindenesetre az olasz westernekből ismerős, fülledt és kegyetlen atmoszféra, a spanyol közeg mint „Vadnyugat”, s a hetvenes évek vígjátékainak sztárja, Terence Hill szokatlanul drámai és tragikus szerepe miatt mindenképp érdemes próbát tenni a filmmel.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12344