KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/július
• Ágh Attila: Ó, azok a negyvenes évek... Pócspetri
• Bikácsy Gergely: „Az emlékezet tartóssága” Ember Judit Judit portréjához
• Dániel Ferenc: Négyezer éves baracklekvár Szirtes András filmjeiről
• Bereményi Géza: Eldorádó Részletek egy készülő film forgatókönyvéből
• Parcz Ferenc: Filmvirág Az ezeregyéjszaka virága
• Jancsó Miklós: Római emlék
• Balassa Péter: Behajózás Opera szigetére
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Bronzautóbusz Miskolc
• Ardai Zoltán: Mi legyen a mesében? Kőszeg
• Fáber András: Mi ment meg? Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: A zsaru szava
• Nagy Zsolt: Az ifjú Frankenstein
• Ardai Zoltán: Az ünnepség
• Hegyi Gyula: Country Texasban
• Havas Fanny: Trükkös halál
• Havas Fanny: A kis vonatrablás
• Tamás Amaryllis: Tex és a Mélység Ura
• Faragó Zsuzsa: A 222-es járat
• Mészáros F. István: De fiatalok voltunk!
• Kabai József: Miért kell szárny az embernek?
KÖNYV
• Klaniczay Gábor: Bódy életmű-katalógus
TELEVÍZÓ
• Lajta Gábor: Martyntól a vidám Bauhausig Kismányoky Károly filmjeiről
KRÓNIKA
• N. N.: Norman McLaren (1914–1987)

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Élni és meghalni Los Angelesben

Soós Tamás Dénes

To Live and Die in L.A. – amerikai, 1985. Rendezte: William Friedkin. Szereplők: William L. Petersen, Willem Dafoe, John Torturro. Forgalmazó: MGM/UA. 111 perc.

Ilyen lett volna A francia kapcsolat, ha Friedkin a nyolcvanas években rendezi: piros-zöld betűs, ízléstelen főcím, elektronikus dobhangzással büntetett, szintetizátor-vezérelt soundtrack és a hekusfilm aranykorának megágyazó karakterábrázolási közhelyek („Túl öreg vagyok már ehhez a szarhoz”). Ám a külcsín és a Miami Vice-áthallások mögött az Élni és meghalni Los Angelesben ugyanúgy morálisan ambivalens főhőst mozgató, autósüldözés-történelmet író, az amerikai bűnváros koszszürke realitásába ágyazott Friedkin-mű, mint az Oscar-díjakkal kidekorált Francia kapcsolat volt. A túlpörgő, mániákus zsaruk működésmódját számos munkájában állhatatosan kutató direktor ezúttal a pénzhamisítók világát dokumentálja olyan precizitással, mint anno az internacionális drogügyletekét. Olyannyira, hogy az amatőr művészként és profi pénzhamisítóként dolgozó Masterst üldöző Chance és Vukovich jardduó történetében metafora-szintre emeli a hamisítást. Nem csak a thriller kötelező érvényű átverései, hanem a meghasonuló jellemek terén is: L.A. utcáin rendőr és pénzhamisító, FBI-ügynök és strip-klub előadó mind maszkot visel (érdemes figyelni Masters nőjének nemi identitásváltozásait), a privát bosszújáért bárkin áttörtető főhős pedig Masters tükörképévé torzul.

Ugyan néhány fordulata kifejezetten rosszul öregedett (lásd a John Torturro által játszott gengszter szabadulását), szürreális atmoszférája, Willem Dafoe perverz gonosz-alakítása és a finálé csattanója mind a nyolcvanas évekbeli zsarufilm egyik véres gyémántjává avatják a művet. A zsernyákfilm-toposzokat óvatosan felborító alkotás akkor sem lett volna jobb, ha a zsánerrevízióiról és kétélű karakterportréiról hírhedt hetvenes években készül.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/11 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11669