KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/június
• Schubert Gusztáv: A rejtőzködő ember Robert Bresson portréjához
• N. N.: Robert Bresson filmjei
• Székely Gabriella: Verebek és emberek A moszkvai moziműsorból
• Margócsy István: Az Olvadás filmjei A negyvenegyedik és többiek
• Reményi József Tamás: A lelkiismeret receptje Gondviselés
• Koltai Tamás: Sorsdrámával a falon át Beszélgetés Maár Gyulával
• Michałek Bolesław: „Csak itthon tudok filmet csinálni” Beszélgetés Andrzej Wajdával
• Molnár Gál Péter: Szociológiai musical Tánckar
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Otthonkeresők Sanremo
• Kovács András Bálint: A kívülállás dühe Pécsi Amatőrfilmszemle
LÁTTUK MÉG
• Farkas Ágnes: A kicsi kocsi legújabb kalandjai
• Hirsch Tibor: Hubertusz vadászat
• Tamás Amaryllis: Álomszerelem
• Faragó Zsuzsa: 90 nap
• Nagy Zsolt: A cápa 2.
• Nagy Zsolt: Biztos halál
TELEVÍZÓ
• György Péter: Egy film Kassákról, de nem őérte
• Kassák Lajos: Gró Lajos portréjához
• Keserű Katalin: Nature morte és pfz
KÖNYV
• Koltai Ágnes: Amerikai ballada
POSTA
• Pálos Miklós: Addig is... Olvasói levél
• A szerkesztőség : Addig is... Szerkesztői válasz

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A csontok útja

Lajta Gábor

 

Komótos bevezetés (a szereplők bemutatása) után szorosra fűzi az eseményláncot a rendező, Doru Nastase, akit népszerű színészek és rutinos forgatókönyvírók segítettek kalandos történelmi históriájának megalkotásában.

A csontok útja az 1848-as román függetlenségi harc ködösen fölvázolt hátterével, egy tipikusan western-karakterű főhősre építve teljesíti a mozi minimumkövetelményét: nem untat. Igaz, a film kissé házilagos kivitelezésűnek hat, az operatőr sokszor kapkodó, a színvilág nem harmonikus, a szereplők jobbára csak arcukat adják. Mindezt csodálatos módon mégis feledteti az az egyszerű fogás, hogy mindenféle „művészies” lélektani, túllírizáló és egyéb kitérők nélkül végigpörgetik a történetet, amely – motívumaiban – jobban emlékeztet A hallgatag emberre, mint egy korfestő történelmi filmre.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/08 45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7007