KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/május
• Zalán Vince: AIDS, Csernobil és...? Nyugat-Berlin
• N. N.: Ami az enciklopédiákból kimaradt Vitaest Nyugat-Berlinben
• Gambetti Giacomo: Erkölcsi elégtétel Morónak
• Rubanova Irina: Gyilkosságok a katedrálisban
• Juhász Gyula: „Békévé oldja...” Én is jártam Isonzónál
• Ardai Zoltán: A csúf Paris almái Szépleányok
• Körner Éva: Az absztrakt és konkrét szobrász: Pauer Gyula
• Koltai Tamás: Ló is, darázs is Laura
• Klaniczay Gábor: Andy Warhol
• Nóvé Béla: Élet és idézet Távol Afrikától
• Melocco Miklós: A botrányos festő Caravaggio
• Ádám Péter: A legenda születése
LÁTTUK MÉG
• Fáber András: A sánta dervis
• Koltai Ágnes: Bolygók együttállása
• Bikácsy Gergely: Találkozás és búcsú
• Báron György: Kétségbeesve keresem Susant
• Baló Júlia: Elmenni, visszajönni
• Faragó Zsuzsa: A halált a hangyák hozzák
• Tamás Amaryllis: Utazások egy régi autómobilon
• Schreiber László: Én a vízilovakkal vagyok
• Farkas Ágnes: Gyermekkorunk tangója
• Kabai József: Vigyázat! Életveszély!
• Gáti Péter: Ellencsapás
VIDEÓ
• Timár Péter: Vitrinemben verik a tüntetőket Képernyő kontra filmvászon
KÖNYV
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Larousse-filmlexikon – és mi

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Őrültek háza

Nevelős Zoltán

Dom Durakov – orosz–francia, 2002. Írta és rendezte: Andrej Koncsalovszkij. Szereplők: Julija Viszockaja, Szultan Iszlamov, Sztanyiszlav Varki, Bryan Adams. Forgalmazó: SPI. 104 perc.

 

Első közelítésben olcsó ötlet egy elmegyógyintézetben játszódó történettel beszélni a háború tébolyáról, azzal a tanulsággal, hogy a bolondok a „normálisabbak”. A rendszerváltás után már többedszer hazatérő Andrej Koncsalovszkijnak mégis sikerült izgalmasan beoltania a háborús szatíra műfaját egy Száll a kakukk fészkére-szerű diliházas mesével.

A helyszín csecsenföldi elmegyógyintézet, amelyet 1996-ban, a háború közeledtével elhagy a személyzet, a magukra maradt ápoltak pedig, miközben igyekeznek fenntartani a megszokott rendet, előbb egy csecsen, majd egy orosz katonai egység benyomulása miatt az első sorból figyelhetik a front eseményeit. A megtörtént eseten alapuló, valódi őrültekházában felvett filmben Koncsalovszkij valódi betegek és színészek egyvelegével Fellinire emlékeztető karneválhangulatot teremt a központi szereplő, a huszonéves Zsana tangóharmonika-zenéjére. Az érzelmi skála egyik végpontját a lány vágyálmaiban szereplő Bryan Adams szándékosan giccses zenés betétei jelentik (a kanadai énekes egyik szerelmes slágerét énekli), míg a háború borzalmait néhány váratlan és nyersen erőszakos epizód jeleníti meg, például az, amelyben az udvaron szomorkodó lány háta mögött lezuhan egy helikopter. Máskor a tónus szatirikusból heroikusba vált – mindvégig megmaradva az abszurdban –, például akkor, amikor az egymással feketéző (kábítószerért lőszert cserélő) csecsenek és oroszok parancsnokai rájönnek, hogy Afganisztánban még együtt harcoltak, és az egyik megmentette a másik életét. Szinte folyamatos a hangulatváltás, de ebben az őrült játékban mindez egységbe rendeződik.

 

Extrák: előzetes.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/08 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8710