KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/május
• Zalán Vince: AIDS, Csernobil és...? Nyugat-Berlin
• N. N.: Ami az enciklopédiákból kimaradt Vitaest Nyugat-Berlinben
• Gambetti Giacomo: Erkölcsi elégtétel Morónak
• Rubanova Irina: Gyilkosságok a katedrálisban
• Juhász Gyula: „Békévé oldja...” Én is jártam Isonzónál
• Ardai Zoltán: A csúf Paris almái Szépleányok
• Körner Éva: Az absztrakt és konkrét szobrász: Pauer Gyula
• Koltai Tamás: Ló is, darázs is Laura
• Klaniczay Gábor: Andy Warhol
• Nóvé Béla: Élet és idézet Távol Afrikától
• Melocco Miklós: A botrányos festő Caravaggio
• Ádám Péter: A legenda születése
LÁTTUK MÉG
• Fáber András: A sánta dervis
• Koltai Ágnes: Bolygók együttállása
• Bikácsy Gergely: Találkozás és búcsú
• Báron György: Kétségbeesve keresem Susant
• Baló Júlia: Elmenni, visszajönni
• Faragó Zsuzsa: A halált a hangyák hozzák
• Tamás Amaryllis: Utazások egy régi autómobilon
• Schreiber László: Én a vízilovakkal vagyok
• Farkas Ágnes: Gyermekkorunk tangója
• Kabai József: Vigyázat! Életveszély!
• Gáti Péter: Ellencsapás
VIDEÓ
• Timár Péter: Vitrinemben verik a tüntetőket Képernyő kontra filmvászon
KÖNYV
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Larousse-filmlexikon – és mi

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A mi házunk

Nagy Gergely

Elképzelni sem tudom, hogy egy olyan országban, ahol egy családi ház felépítése az átlagember mintegy húsz–ötven évi fizetésébe kerül, mekkora sikere lehet ennek az amerikai melo(meló-)drámának, amely a pozitív gondolkodásról szóló tanmesék egyszerűségével tálalja elénk a tanulságot: ha keményen dolgozol, sikerülni fog! A számos gyermekét egyedül nevelő anyát kirúgják a munkahelyéről, összepakolja a családot egy ócska autóba, és nekivág a 60-as évek eleji Államoknak, hogy az elszegényedett famíliának új otthont találjon. A ház lesz a minden, ha házam van, valaki vagyok; meg is találják az otthont, egyelőre még romos viskó egy falu szélén. A szorgos kezek szépen rendbehozzák, anya és gyermekei bérmunkát vállalnak egy Mr. Moon nevű koreai üvegház-tulajdonosnál, filléreiket félrerakják, túlóráznak, kiborulnak, összevesznek, kibékülnek és „kibekkelnek” Kathy Bates alakítása, a hős anya, annyira realista, hogy már szinte valószerűtlen. Ácsol, szegel, főz, szentenciákat fogalmaz. És áll a ház. A tetőn ócska fedél, a szigetelés újságpapír és karton, nem csoda hát, ha felröppen a vörös kakas, porig ég az otthon. De jön az „Isten a Gépből”, vagyis esetünkben a Népből; a pap, a szomszédok, a kollégák, Mr. Moon és mindenki, hogy újjáépítsék a család otthonát. Szól a refrén, az amerikai mítosz dicsérete: ilyen erős és igazságos a mi társadalmunk! Nem tudom, biztosan. A miénk gyenge és igazságtalan. A filmjeink viszont jobbak. Nem tudom… Remélem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/11 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=774