KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/május
• Zalán Vince: AIDS, Csernobil és...? Nyugat-Berlin
• N. N.: Ami az enciklopédiákból kimaradt Vitaest Nyugat-Berlinben
• Gambetti Giacomo: Erkölcsi elégtétel Morónak
• Rubanova Irina: Gyilkosságok a katedrálisban
• Juhász Gyula: „Békévé oldja...” Én is jártam Isonzónál
• Ardai Zoltán: A csúf Paris almái Szépleányok
• Körner Éva: Az absztrakt és konkrét szobrász: Pauer Gyula
• Koltai Tamás: Ló is, darázs is Laura
• Klaniczay Gábor: Andy Warhol
• Nóvé Béla: Élet és idézet Távol Afrikától
• Melocco Miklós: A botrányos festő Caravaggio
• Ádám Péter: A legenda születése
LÁTTUK MÉG
• Fáber András: A sánta dervis
• Koltai Ágnes: Bolygók együttállása
• Bikácsy Gergely: Találkozás és búcsú
• Báron György: Kétségbeesve keresem Susant
• Baló Júlia: Elmenni, visszajönni
• Faragó Zsuzsa: A halált a hangyák hozzák
• Tamás Amaryllis: Utazások egy régi autómobilon
• Schreiber László: Én a vízilovakkal vagyok
• Farkas Ágnes: Gyermekkorunk tangója
• Kabai József: Vigyázat! Életveszély!
• Gáti Péter: Ellencsapás
VIDEÓ
• Timár Péter: Vitrinemben verik a tüntetőket Képernyő kontra filmvászon
KÖNYV
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Larousse-filmlexikon – és mi

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tizenkét hónap

Lajta Gábor

Orosz meséből készült japán rajzfilm, amely nem igazán oroszos, de nem is japános. Persze nem kellene valamilyen nemzeti jelleget számon kérnünk rajta, ha önmagában is erőteljes, eredeti alkotás volna. De ahogyan egyes japán nők európaivá operáltatják szemüket, úgy próbálnak egyes japán filmek is asszimilálódni a nemzetközi rajzfilmgyártás sematikus hagyományaihoz. Így az orosz környezet felületesen jelzett; a figurák és a háttér sokszor elválnak egymástól – a táj sokkal realisztikusabban megrajzolt, mint az emberi alakok. (Ez egyébként a rajzfilmek gyakori betegsége – a háttérrajzoló általában más, mint a figurák tervezője.) Pedig az alakok szellemesebb és gazdagabb jellemzése elevenebbé tehetné a szomorkás mesét, a szegény árva, gonosz mostoha, akaratos királykisasszony és a hónap igazságosztó szellemeinek történetét, melyben tanulságul az évszakok változásának törvénye-hatalma szolgál.

Egyébként tagadhatatlan, hogy az évszakok viharos kavarodása grafikailag szépen megoldott, a téli táj egészen hátborzongatóvá válik időnként. Hokuszai, a nagy japán mester csodálatos Fuji-látképei jutottak eszembe – a Fujiyama világa esőben, hóban, viharban, az ott élő emberekkel, állatokkal –, e leheletfinom tónusú és éles vonalú fametszetek akár egy elképzelt rajzfilm fázisai lehetnének.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/05 45-46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7108