KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/május
• Zalán Vince: AIDS, Csernobil és...? Nyugat-Berlin
• N. N.: Ami az enciklopédiákból kimaradt Vitaest Nyugat-Berlinben
• Gambetti Giacomo: Erkölcsi elégtétel Morónak
• Rubanova Irina: Gyilkosságok a katedrálisban
• Juhász Gyula: „Békévé oldja...” Én is jártam Isonzónál
• Ardai Zoltán: A csúf Paris almái Szépleányok
• Körner Éva: Az absztrakt és konkrét szobrász: Pauer Gyula
• Koltai Tamás: Ló is, darázs is Laura
• Klaniczay Gábor: Andy Warhol
• Nóvé Béla: Élet és idézet Távol Afrikától
• Melocco Miklós: A botrányos festő Caravaggio
• Ádám Péter: A legenda születése
LÁTTUK MÉG
• Fáber András: A sánta dervis
• Koltai Ágnes: Bolygók együttállása
• Bikácsy Gergely: Találkozás és búcsú
• Báron György: Kétségbeesve keresem Susant
• Baló Júlia: Elmenni, visszajönni
• Faragó Zsuzsa: A halált a hangyák hozzák
• Tamás Amaryllis: Utazások egy régi autómobilon
• Schreiber László: Én a vízilovakkal vagyok
• Farkas Ágnes: Gyermekkorunk tangója
• Kabai József: Vigyázat! Életveszély!
• Gáti Péter: Ellencsapás
VIDEÓ
• Timár Péter: Vitrinemben verik a tüntetőket Képernyő kontra filmvászon
KÖNYV
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Larousse-filmlexikon – és mi

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Coca-Cola kölyök

Bársony Éva

 

A Coca-Cola cég rögtön a film elején hosszú feliratban közli a nézővel, hogy semmi köze ahhoz, ami itt következik. Jó reklámfogás, mindenképpen megdobja az érdeklődóst. A végeredmény az, hogy mire a Vége felirat megjelenik, kiderül, hogy a Coca-Cola cégnek volt igaza. Akár a néző is hozzá tehetné a maga nyilatkozatát. Neki sincs sok köze ahhoz, ami itt történt. Az történt ugyanis, hogy a jugoszláv származású Dusan Makavejev most az amerikai reklám-business paródiájára vette rá magát. Illetve... őszintén szólva nem merném ezt fejvesztés terhe mellett határozottan állítani. Határozottan legfeljebb annyi állítható, hogy Makavejev szórakoztatni akarta a nézőt. Ennek érdekében ausztrál színekben készült filmjében összelapátolt egy csomó dolgot. A másodkézből vett fordulatokat, eszközöket és stílusokat minden belső logika vagy értelem nélkül rakja egymás mellé. Hol az amerikanizált típust megtestesítő Cola Kölyök rovására gúnyolódik, hogy ezzel a cowboy-filmek jellegzetes „magányos hős” típusába is csíphessen egyet-egyet; hol ellenlábasán, egy időtlenné kövült manufaktúra öreg tulajdonosán viccelődve helyez el oldalvágásokat a jellegzetesnek sugallt ausztrál provincializmuson. Miközben mást se tesz, mint halálosan komolyan igazi, lehengerlő” amerikai magányos hősnek mitizálja főszereplőjét, és gyengéd érzelmekkel siratja el a családias munkáltatás emberneműségét. Az egymásnak homlokegyenest ellentmondó tartalmi-hangulati jelenetek következtében szórakoztató helyzetgyakorlatokra hullik a film. Amiből, persze, a kötelező szerelmi szál sem hiányzik. Azt, hogy e szál gabalyítása lehangolóan lapos közhelyekkel történik, Makavejev azzal igyekszik elleplezni, hogy egy szörnyen mókás leányzót (Greta Scacchi) rendel a Coca Kölyök meghódítására. Egy rémesen mókásat. Egy feministába oldott Cilikét. Vagy fordítva. De lehet, hogy ő is csak parodizál valamit. Mondjuk, az olyan filmek hőseit, amelyeknek rendezője vagy féltucat csábító ösvénynek indul neki egyszerre, és aztán egyiken sem jut el sehová.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/06 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5801