KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/május
• Zalán Vince: AIDS, Csernobil és...? Nyugat-Berlin
• N. N.: Ami az enciklopédiákból kimaradt Vitaest Nyugat-Berlinben
• Gambetti Giacomo: Erkölcsi elégtétel Morónak
• Rubanova Irina: Gyilkosságok a katedrálisban
• Juhász Gyula: „Békévé oldja...” Én is jártam Isonzónál
• Ardai Zoltán: A csúf Paris almái Szépleányok
• Körner Éva: Az absztrakt és konkrét szobrász: Pauer Gyula
• Koltai Tamás: Ló is, darázs is Laura
• Klaniczay Gábor: Andy Warhol
• Nóvé Béla: Élet és idézet Távol Afrikától
• Melocco Miklós: A botrányos festő Caravaggio
• Ádám Péter: A legenda születése
LÁTTUK MÉG
• Fáber András: A sánta dervis
• Koltai Ágnes: Bolygók együttállása
• Bikácsy Gergely: Találkozás és búcsú
• Báron György: Kétségbeesve keresem Susant
• Baló Júlia: Elmenni, visszajönni
• Faragó Zsuzsa: A halált a hangyák hozzák
• Tamás Amaryllis: Utazások egy régi autómobilon
• Schreiber László: Én a vízilovakkal vagyok
• Farkas Ágnes: Gyermekkorunk tangója
• Kabai József: Vigyázat! Életveszély!
• Gáti Péter: Ellencsapás
VIDEÓ
• Timár Péter: Vitrinemben verik a tüntetőket Képernyő kontra filmvászon
KÖNYV
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Larousse-filmlexikon – és mi

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Élt 93 évet

Makay Árpád filmoperatőr

Andor Tamás

 

A Bán Frigyes rendezte Talpalatnyi föld volt utolsó itthon fényképezett munkája. 1948-ban, közel ötven játékfilmmel a háta mögött elhagyta az országot. Disszidált. A politikai változások fenyegetése elől Ausztriában, Svájcban, majd az Egyesült Államokban keresett és talált menedéket. A Rákosi-rendszer nem tűrte, de büntette a hasonlókat, ha nem tehette tettleg, akkor agyonhallgatta. Makay nevét sem hallottam tizenévesen.

A felejthetetlen Bojkovszki Béla volt a fővilágosítója, a most 90 éves Illés György volt a segédoperatőrje. Az életművet a Halálos tavasz, az Ének a búzamezőkről, az Egy bolond százat csinál és más sikerek fémjelzik, de csak hazatérése után sok évvel, a 30. Magyar Filmszemlén kapott kitüntetést. Életműdíjat. A Magyar Operatőrök Társasága többször terjesztette fel Kossuth-díjra, de a feledésbe merültek, merítettek többnyire csak haláluk után válnak fontossá. Eiben István és Hegyi Barnabás mellett a háború előtti magyar filmgyártás termékeny, természetes fényben fotografált művei által emlékezetes tehetsége volt, aki idegenben is alkotó tevékenységet folytatott, saját gyártócéget alapított, oktatta a szakmát. A rendszerváltozáskor hazatért, de az itthoni filmélettől már távol maradt, nem talált igazi kapcsolatokat, visszahúzódó, megbántott emberként ismerték. Ki tudja? A magyar operatőri generációk nagyszerű elődjét tiszteljük benne. A Talpalatnyi föld Gőz Jóskájának (Szirtes Ádám) alakja most is úgy magaslik fölém az ellenfényben, ahogy Makay Árpád kamerája megfogalmazta. A hozzá hasonló mesterek művei ihletnek ma is, tisztelettel őrizzük emléküket. Makay Árpád még dolgozott valódi Jupiter-lámpával. Sajnálatos, hogy idős korára kikerült azok képletes fényéből. A könnyű, modern technikák birtokában, ne feledjük a „Jupiter" parabolájának mozaiktükrében néha megnézni magunkat.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/02 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4804